Most elvileg dühöngve sikongatnék, HA A RÉGI Andi lennék, de magam is megleptem önmagam, mennyire higgadt tudok maradni.
A türelmetlenség viszont a régi, de abból kiindulva, hogy én 7-8 évig vak tudtam lenni, ez az elmúlt 5 év még csak a bő fele, van még időm.
De epekedve várom azt a pillanatot, mikor az érintett(ek) szeméről lehull a fátyol, és az isteni rang nem lesz evidens, hanem LÁTJÁK, amiről nem beszélek, mert minek is beszélnék? Tökéletesen felesleges.
MAJD rájön az, akinek erre rá kell, vagyis nagyon-nagyon remélem, hogy az értékrendek hol mutatnak követendő példát, és hol csak lufi az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése