A MÁSIK cicmic

Reggel ki kellett takarítani a macskaalmot, és nem akartam, hogy a szomszédot a szívinfarktus vigye el, így leslattyogtam a kukazsákkal egyből a kukához.

Az első dolog, amit megláttam: egy gyönyörűséges, tökéletes, ici-pici kis tündéri cicmic.

Hívtam, nyaffantott, kellette magát, majd oda jött hozzám.

Körülnéztem, van-e elérhető távolban bárki, de nem, csak a kukabúvár bácsi, úgyhogy fogtam, és felvittem magamhoz.
Közben találkoztam 2 lakóval is, szóltam nekik, ha valaki cicát keres, nálam lesz.

No, most lett tuti, hogy Gandalf egyeduralkodó nálunk.
Ez egy kislány volt, szemben Vilmossal, az első próbálkozással, de nem. Őt sem bírta elviselni.
Bő 1 órán át próbálkoztunk, hogy hátha, de végül külön szobába kellett zárni őket.

Ebéd után kopognak, jött a földszinti lakó, hogy én találtam meg a cicáját?
Volt öröm, csak Zaza búslakodott, mikor a gazdija elvitte a kis gyönyörűséget.

Többé nem próbálkozom új cicával.
Gandi a főnök, és ő így akarja.
Uff!