Mikor elkezdtünk öltözni, mondtam Zalánnak, hogy megyünk ma laborba az ovi előtt, és pisilni kellene a kis pohárkába. Hatalmas volt az öröm, én nem tudom miért csípi ennyire a vizeletes lombikot, de így legalább nem kell harcolni, hogy legyen mintánk.
Elsétáltunk a suliba, világnap volt, mert Csongor ma FÁZOTT!
Igen, Csongor fázott.
Az arcába fújt a jeges szél, és esett közben a hó, úgyhogy gyors bekötöttem az arcát a sálával, mint valami betörőnek, persze akkor már Zalánnak is kellett úgyhogy jól néztünk ki.
Bekísértük a suliba, azután séta a laborba.
Ekkor jött a sorsdöntő kérdés:
- De ugye anya nem kapok szurit?
Ettől féltem...
Gyereknek ilyenben nem hazudunk, úgyhogy megkapta a felkészítést:
- Szurit azt nem kapsz, de vért fognak venni. De tudod, vettek már, csak pici szúnyogcsípés lesz, és nem fáj!
- Jaaaa, tényleg, már vettek vért, és nem fájt! Akkor jó! Ügyes leszek.
Majdnem megzabáltam a kis drágámat!
Elég sokat kellett várni, amikor végre behívtak mondta az asszisztensnő, hogy jön, segít lefogni.
Mondom:
- NEM fogjuk le, ügyes lesz.
- De elrántja majd a kezét, és csapkodni fog...
- NEM rántja, megoldom egyedül.
Nem volt semmi gond, gyönyörű vénája van, nyugodtan űlt az ölemben, elsőre simán beszúrta a laboros néni a tűt, a kicsi tökim meg meg sem mukkant.
Végig nézte míg egy halom pütyürke vért levesznek neki, aztán leragasztották, mosolygott és elköszönt.
Kint a folyosón leűltünk egy kicsit, mert megígértem neki, hogy ha végzünk, akkor kap az automatából valamit és megkapta a szendvicsét is, mert ugye vérvétel előtt nem ehetett, ihatott.
"Megreggelizett", azután séta az oviba.
Édes volt, nem engedte a ragasztást levenni a karjáról, úgy ment be, hogy a pulcsi ujját felhúzta, had lássa az óvónéni egyből, milyen harci sebesülése van. Mutatta nagy büszkén a többieknek is, és mesélte, hogy hogy volt, mit csináltak vele...
Imádom ezt a kis okos, ügyes kis pasit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése