Vagyok, vagyok!

... és majd itt is írok, de totál el vagyok havazva....
Hajtós, túlórázós, meghalós utolsó munkahetek voltak, de hétfő óta a NAGY SZABADSÁG, egészen január 3-ig.

Addig is néhány képes beszámoló az életünkből:

1.) Van egy fasza kis bicikli űlés párnám, amire rácuppantak a fiúk, hogy "... anya! de jó kis sapka!..."
És ki is próbálták....

2.) Az ugye tök normális, ha az ember nem evős gyereke reggel úgy ébred, hogy:
- Anya! Éhes vagyok! Kérek tekercselt májat!
És az is tök normális, hogy van a hűtőben tekercselt máj, és abban sincs semmi, ha a tök hideg konyhában hajnal 6-kor takaróba burkolózva tömi a fejét a kicsi pasim...

 

 

 

3.)  Feljött hozzánk Milán, játszani.
Csongor meg inkább tanult, itt épp matekozott, és mutatta Milánnak, hogy:
- Látod! Ezt itt így kell, számold csak ki te is!

 

 

4.) Az iskolában az elsősök karácsonyi műsort csináltak a volt óvónőiknek, ma volt a bemutató.
Tegnap délután pedig a szülők előtt volt a főpróba.
Jó fej volt a főnököm, kiengedett, hogy megnézzem én is.

Csongor róka volt, tök vagányan kifestették a tanító nénik.
Olyan jól, hogy már fent állt a színpadon, én meg nem ismertem meg.
Csak bámultam a kissrácot, aki abban a piros harisnyában, és rókaszín pulcsiban állt ott, amit én vettem a saját fiamnak.
Percek kellettek, míg rájöttem, hogy az a kissrác az én vérem...

Mesélte Csongor ma, hogy este fürdésnél az apja egy mosogató szivacs dörzsis részével sikálta ő meg naná, hogy sipákolt, én sem tűrtem volna, mert kúva kellemetlen érzés lehet.
Nagy nehezen leszedte így a festék nagy részét.
Ma én más oldalról közelítettem, elvégre csajból vagyok, vagy mi a szösz?!

Sminklemosó a titok nyitja.
Igen, van nekem is ilyen varázsszerem.
Meglepő?! :D

Ilyen volt a kis rókám, fél nappal az előadás után.... :