Általában csak fejetlen rohanás, szervezkedés, hogy mindenhova eljuss, de mostanában nem is ez a FŐ bajom vele. Hanem az, hogy mindenhonnan kapod töményen a nyakadba, hogy:
...karácsony, a szeretet ünnepe, ilyenkor együtt kell lenned a szeretteiddel, körülötted a családod, a szerelmed, ha meg nem, akkor szégyelld magad, hogy ilyen nyomorult életed van, legyél depis, kösd fel magad, de vannak jó lelkisegély vonalak, ha esetleg úgy is teszel, ahogy illik ilyen helyzetben...
A gyerekeim hol itt, hol apánál, osztozunk rajtuk karácsonykor, a szerelmem 250 km-re, már 3 hete nem láttam, de sebaj, jön a hétvége, ami egyúttal A Karácsonyi Hétvége is...
Most meg az orromra is lett koppintva, hogyha esetleg reménykedtem volna eddig benne én balga, hogy ilyen szar 3 hét után legalább karácsonykor megkapom (mert hát ugye a fa alatt legyél együtt a szeretteiddel, családoddal, gyerekeiddel, a pároddal) na nem, ezt felejtsem el.
Szóóóóval, nem jött be, amibe mondjuk lassan 9. hónapja reménykedek, hogy VÉGRE egy normális karácsony, együtt, vele, mert jó, és ugye mi egy pár vagyunk, vagy mi a szösz...
Nem is tudom mi rám a megfelelő jelző.
Nem szingli, de mégis egyedülálló.
Ez mi a francnak felel meg?! Van erre egyáltalán kifejezés?
Mindegy, rühellem már megint a karácsonyt, mert már megint (még mindíg) kilógok a sorból, a mézesmázos habosbabos tündérmesékkel csak direkt megnyomorítanak, hogy érezzem a szokásosnál is szarabbul magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése