2011. december 9., péntek

Vannak "szakmák", amiknek művelője elvileg védenek bennünket

Mondom elvileg.

Nálunk van egy halom polgárőr, van frankó egyenruhájuk, láthatósági mellényük, nagy mellük, mert feszítenek a nagy büszkeségtől, hogy ŐK a VALAKIK!
Mert ugye néha ott állnak a suli előtt, és kiugranak az autósok elé, hogy 1-1 gyerek átmenjen az úton, meg a horribilis 400 ft-os belépőt is megspórolják maguknak, mint rendező, a helyi színvonalas focimeccseken. Szóval fontosak, de tényleg!

Aztán ma a kerékpárúton bicajozva, mögöttem terroristával a gyerekűlésben majdnem sikerült matricává válnunk egy nagy mellényű polgárőr által.

Mert hát ugye mutassunk példát!

Vezet, közben egyik kezével a telefont fogja, és dumál, másikkal a cigit fogja úgyhogy tényleg nem várhatom el tőle, hogy növesszen harmadik kezet és egy olyan útkereszteződésben, ahol NEKEM van elsőbbségem, meg amúgy is kerékpárút, ahol szintén NEKEM van elsőbbségem, naszóval ugye ne sírjon a szám és ne várjam el, hogy lásson, megálljon, megadja az elsőbbséget.

De édes volt, mert utólag a satufékemet fél szemmel érzékelve, miközben a kölköm arcát vakarom a hátamról le, szóval visszanéz, és int a cigit tartó kezével, hogy bocs.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése