2011. december 27., kedd

Azt hiszem én vagyok a világ legpozitívabb embere!

Lassan 4 hete volt itthon utoljára.
Miután elment, ha beszéltünk feszült volt, kedvetlen, ideges, és fáradt.
Ha kérdeztem, mi a baj, azt mondta, hogy "...meló, és hogy nem telefontéma, majd megbeszéljük otthon."

Jött a hétvége, én vártam, de nem ért rá, nem jött. Nem beszéltük meg...

Majd eltelt még egy hét, épp úgy, mint az előző, ha én csacsogtam azt meghallgatta, de ő nem mondott semmit, mert nem telefontéma...
Lassan az esti 50-60 perces beszélgetéseink 5-6 percesre szűkültek...
Jött a hétvége, a MI HÉTVÉGÉNK, de nem jött. Nem ért rá. Nem beszéltük meg...

Aztán ólomlábakon eltelt még 1 hét.
Azt mondta "...hétvégén már biztos leállások lesznek, csütörtök körül hátha el tudok szabadulni..."
Vártam, de nem ért rá, dolgozott csütörtökön is...

"...Majd pénteken délelőtt biztos hamar tudok menni!..."
Vártam, nem jött.
Csütörtökön, 23-án délután 5 körül felhívtam, hol jár már, erre azt válaszolta, "...még el sem indultam, még meló van, már nem érem el az utolsó vonatot sem..."

Aztán mivel én egy borzalmasan naív pozitív ember vagyok, és olyan élénken bennem van egy mondata, hogy

 "... Prágáig is elmentem gyalog egy lányért, akit szerettem, nem lehet előttem semmilyen akadály!"

gondoltam ha már ilyen szépen elszarták a hétvégénket, és mivel szeret és fontos vagyok neki, hát lehet lehozza a barátja.
Vártam az éjjel, hogy majd egyszer csak zörög a zárban a kulcsa.
Nem jött....

Dec. 24.: Majd biztos ma jön, a reggeli az első vonattal!
Vártam, nem jött.

Majd a 9-es vonattal!
Vártam, nem jött.

A 11-essel???
Nem, ezzel sem...

És nem is telefonált, lehet nem ért rá szentestén sem, amikor alapvetően az embereknek a szeretteikkel van tele a szíve.

Eltelt a karácsony, dec.25, dec.26, és még mindíg nem is telefonált...

Most 27-e van, 4 napja nem keresett...
Hívogassam én? Minek? Megeresztettem egy sms-t, arra sincs válasz...

Azt hiszem bármennyire is pozitív vagyok, itt az ideje felfognom, amit ez az egész jelenteni akar.
Nem tudom miért, semmit az égvilágon nem tettem, amiért ezt érdemelném.
Amit kapott tőlem és ettől a kapcsolattól, azt gondoltam legalább egy mondatot megérdemelnék, bármi is van.

Hoztam haza egy csomó mindent, amit szeret.
Sütöttem, főztem, a hűtő, a kamra tele van olyasmikkel, amit szeret.
A fa alatt ott az ajándéka, aminek szerintem nagyon örült volna.


Pozitív vagyok, de azt hiszem már nincs kire várnom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése