Imádom őket!
Mind külön egyéniség...
Volt sokféle, az állatkereskedésben a tulaj mindíg szólt, ha új fajtát kapott.
Fekete, arany, fehér, foltos, fátyol, teleszkóp szemű, hólyagos fejű, ... tényleg nem volt 2 egyforma végül.
A legjobb helyet választottam a kis hármasnak most, itt a szobámban.
Hatalmas asztal, felét elfoglalja a gép, másikat meg az akvárium
Űlök a gépnél, olvasgatok, írogatok, közben meg ezeket a kis nyomikat bámulom.
Az Idétlenül Úszó Fekete Fátyolfarkú pl. nem tud úszni!!!
Lebeg a víz felszínén, kapkodja a levegőt, aztán esetlen, idétlen mozgással elkezdi lefele küzdeni magát. Leér a kavicsokhoz, azután vége! A légszelep kiold és ő visszakerül ismét a víz tetejére, oda ahonnan indult. Nem jut előre.
És ha hajtja is magát, többnyire csak hátrafelé halad, mókás, ahogy küzd és erőlködik, de végül sehová nem jut. "Tapossa" a vizet, miközben egy helyben áll.
Ő totálisan ÉN vagyok.
Aztán van az Aranyszínű Fátyolfarkú , határozott, erős, mozgékony, kutat, keres, felfedez, övé az egész akvárium.
Gyönyörű és úgy is viselkedik, mint aki tudja is magáról, hogy ő A Valaki.
Ő Csongor, totálisan egy karakterek!
Végül az Aranyszínű Hátuszony Nélküli...
Visszahúzódó, óvatos, megfontolt. Figyel és követ.
Az Aranyszínű Fátyolfarkú nyomában van állandóan, levakarhatatlan árnyéka.
Követi, bármerre is úszik, utánozza, bármit is csinál.
Épp olyan, mint Zalán.
Hihetetlen "választás" volt épp EZ A HÁROM halacska.
Sokszor mondtam már, hogy nem hiszek a véletlenekben.
És "véletlenül" épp ez a 3 kis aranyhal volt az egész hatalmas kisállatkereskedésben?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése