...egyrészt örömbóóóódottááá, mert NAGY NAP a mai, másrészt meg pokolian vacak is...
Megtudtam egy örömhírt, izgalom volt, ideg, öröm, és drukk, és automatikusan vettem a telefont, hogy felhívom és elmondom "neki".
Aztán le is tettem egyből, mert tisztult az agyam a nagy katyvaszban, és rájöttem, hogy már nincs akit...
Hát elárulom, eléggé egy rohadt érzés volt...
Fura, hogy ennyi idő után is így működnek a reflexek, és ha öröm van, vagy épp szomorúság, akkor az automata még így működik bennem...
Le kellene csapni már a biztosítékot, hogy elmúljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése