Pest

Újra itthon, kezd lecsengeni bennem a pörgés.

Jó volt.
...meg picit rossz is volt...

Szombaton mentem, busszal, és borzalmas hosszú volt!!!!
4 és fél óra, jajjj...

A buszról metró, és a megbeszélt helyen gond nélkül megtaláltam Ágót.

Anno, mikor Csongor született, volt egy jó kis baba-mama oldal.
Ott találkoztunk össze páran, Derek, Ágó, Bozót,...
Aztán kiszálltunk az oldalról, és privátban ment tovább a beszélgetés.
Aztán az évek során valahogy ritkultak a beszélgetések, Ágóval is jó régen utoljára...
De most újra!

Sokat szidtam mostanában a gépemet, hogy lassú, meg kicsi a szabad terület rajta, és azt hiszem Derek ezeket a nyafogásaimat tovább adta Ágónak, aki egyszer csak meglepett az ötlettel, hogy vett egy új gépet, erre már nincs szüksége, és "kölcsön adja nekem".

Már csak időzíteni kellett, és felmenni egy randira.

Szerencsére a kreatív hobbis szerelem az nem csak az én átkom, hanem az övé is, úgyhogy letalpaltuk a közelben fellelhető összes hobbis üzletet, gyöngyösöket, és csorgattuk egy kicsit a nyálunkat.
Na meg persze vásároltunk, mert ki tud kijönni egy ilyen üzletből üres kézzel???? :D

Ezeket zsákmányoltuk a kreatívosoknál...

Aztán beűltünk egy frankó kis kávézóba, ittunk egy kis jeges kávécsodát (én jégkrémeset, karamellszószosat!), és megkaptam az ajándékaimat.

A ritka pillanatok egyike: csendben vagyok és nem vigyorgok... :P

Először a lapost, meg lett mutogatva miket rakott fel nekem rá.
Töltött le nekem Ágó sorozatokat, amiket mostanában kívántam meg, no meg zene-zene-zene!
Majd ott volt a Purim csomag Derektől...
Finomságok, szépségek, jóságok.
Kaptam igazi izraeli krembót, édességeket, csokit, egy gyönyörű könyvet, névre szóló macikát, és egy nagyon csoda medált, amit direkt nekem, a kedvenc képemből csinált Derek!

Bontogatom....

Fincsa! Fincsa! Maci, stb... :D

A medálom... Szerelem-Imádom!

Aztán nyakunkba kaptuk a lábunk, és mentünk tovább.
Rengeteget vigyorogtunk, és nagyon jól éreztük magunkat. (részemről legalábbis, de remélem a másik fél is így nyilatkozik!) :D
Fura volt, hogy teljesen fesztelenül elbeszélgettünk, meg minden olyan természetes volt, mintha az elmúlt X évben minden nap találkoztunk volna, és nem ez lenne az első "randink".

Volt egy nagy futásunk "egy bizonyos dolog után", mire sikerült végre megtalálni AZT, ami igazán passzol (izgulok, izgulok, annyira szeretném, hogy tényleg jó választás legyen! de hogy ez kiderüljön, erre még várni kell 2,5 hetet).

Egy kis fagyis csodával pihentük ki a nagy menetet, aztán villamos, mert hipp-hopp este lett és Ágónak még menni kellett szülinapot köszönteni a hugicájához, engem meg már a saját hugicám, na meg Samu várt...

Fura, amennyire rettegtem anno Pesttől, mikor felkerültem az ex-exemhez, hogy egyedül a metróra sem voltam hajlandó felűlni, most milyen magától értetődő biztonsággal közlekedek ott.

Nem volt para, hogy jutok el az Őrs vezérről a Mesterig (és nem csak azért, mert addig volt kísérőm), majd onnan fel Budára, a világvége előtt kettőig.
Mentem, nem tévedtem el, nem paráztam.
Egyből oda jutottam.

Vasárnap Samuztam, hugiztam, láblógattunk.

Hétfőn reggel cuccostól indultam egy másik "randira", egy szintén netes ismeretséget élőben is megismerni.
Nagyon sokat beszélgettem már egy ideje egy véletlenül szerzett ismerőssel, és most élőben is beszéltünk egyet, ha már annyi karaktert elpüföltünk az utóbbi hónapokban egymásnak.
Robi csinálta nekem a szuper kis névtáblámat az ajtóra, no meg a fiúknak is, meg volt sok-sok más meglepiben is részem miatta / általa.

A buszoknak, villamosomnak, metrónak hála lett egy bő fél óra szabadidőm, ami a Deák téren szakadt a nyakamba, úgyhogy mentem egy kört. Anno "ott laktam" TZ-vel, bejártam a Rumbach utcát, meg a környéket megint.
Tudjátok mazoista vagyok.
Rossz volt.
De muszáj volt valamiért.
Bár haszna is volt végül,, mert bementem a kedvenc kis CBA-nkba, ahol anno minden nap vásároltunk, és vettem végre újra Ludvig kenyeret! Nem volt a kedvencem, a fokhagymás, viszont volt hagymás és paradicsomos, úgyhogy vettem, és hazahoztam...
Nosztalgia? IMÁDOM! 1,5 éve nem ettem, szóval ideje volt! :)

Volt Robival egy hatalmas séta a Városligetben, jót beszélgettünk, ettünk-ittunk, aztán felrakott a vonatra, és tűz haza...

Szóval kicsi rosszal vegyítve (miért kell nekem a múlton tűnődni?), de nagyon szuper volt a hétvége!

Tegnap este pici segítséggel be lett üzemelve a router, és működik az új ajándék laposom.
Ágyból csacsogás ment este a barátokkal, meg ágyból filmnézés, ágyban tudok e-bookot olvasni, és ágyban fekve fogok tudni mostantól jóindulat szakkörözni pénteken... :D

Állandó hálótársam... Ő nem kattan meg, nem mennek el otthonról nála, és nem lesz depi...

Köszi Ágó még egyszer a lapost, és a postaszolgálatot is Derekhez!
Ja, meg az egyik legfontosabbat is köszi, asszem ezzel végre helyre ugrik az életem:

"Tudod mit?! LESZAROM!" :D

Derek, neked az ajándékokat, olyan gyönyörűséges a medálom!!! A finomságokat majd csütörtökön... :)
Hugica, a helyet, meg hogy elviseltek. :D
És Robi, a sétát, beszélgetést...