Riasztó volt, mikor vissza mentem a cicusért, és ott volt kilőve, mozdulatlan rongybabaként, nyitott szemmel.
Néztem, hogy piciket piheg, szóval lélegzik, él, de borzalmas rossz érzés volt.
6-kor műtötte a doki bácsi, haza vittem, mellé ültem, csináltam a még hiányzó karkötőket a kézműves vásárra, és vártam, hogy mozduljon.
Valahogy 9 után kezdte próbálgatni, hogy a fejét felemeli, de minden csontja rongybabázott.
Aztán elkezdett kikúszni a hordozóból, de dőlt csóró jobbra-balra.
Teljes kóma volt, egyrészt vicces, másrészt szívfájdító.
1 körül feküdtem le, még mindig zombi üzemmódban volt a cic, de hajnal 4-kor arra ébredtem, hogy rágja az ujjaimat, és nyaffant: éhes.
Nem sűrűn örülök így hajnali ébresztésnek!
Reggelre már kutya baja sem volt, sőt jól le is bukott.
Egy ideje figyelem, hogy az akváriumomban mintha kevesebb lenne a hal.
Most rájöttem, hogy kb. mi okozza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése