2014. július 6., vasárnap

Vásári kiruccanás

...az van, hogy kicsit "csalódás" volt ez  nap.
Vagy inkább fura volt, mert én még soha nem voltam ezen a rendezvényen:
Valamikor 6 körül kezdett el szállingózni a nép.
Mi meg oda mentünk délre, ami már eleve fura volt, mert a vásárok az én tudomásom szerint reggel szoktak kezdődni.

A standom:





Ugye én "normál" vásározásra készültem, így nem vittem magammal reflektorokat.

Az igazi piacosok máshol voltak, ránk párhuzamosan, és mind ki volt világítva. Ők bezzeg tudták, hogy hajnal 2-3 óráig kell maradni.

Én már nem is láttam, pedig akkor indult csak el igazán az őrült nagy forgatag, meg papáékat sem akartam nagyon szívatni, hogy éjjel szólók: jöjjenek értem, úgyhogy 3/4 9-körül telóztam, hogy elég sötét van már, jöhetnek értem.
Vinni kellett asztalt, sátrat, meg ugye a cuccom, úgyhogy kellett a platós autó a dolgaimnak.

Az egyik kollégám a csomagolóból polgárőr, tök kedves volt, mondta, hogy kint várja anyáékat az út mellett és beengedi őket oda, ahol a mentők szoktak állni, gyakorlatilag 10 m-re a standomtól.
Pikk-pakk bepakoltunk, és már jöhettünk is.

Minden áron rá akart beszélni, hogy küldjem haza a cuccot, én meg maradjak, de valamiért nem akaródzott.
Elgondolkoztam rajta pár percig, hogy kit kaphatnék el, aki haza hoz majd, de nem, elvetettem gyors az ötletet, és haza jöttem.

Totál be vagyok rekedve!

Volt egy csomó ember, akikkel ezer éve nem találkoztam, de ténylegesen 10-15, vagy 20 éve is már.
Jó volt látni őket, gyakorlatilag déltől este 9-ig megállás nélkül dumáltam, úgyhogy jogos, ha a hangszálaim azt mondják: nincsenek ilyen extrém terheléshez hozzászokva, úgyhogy most sztrájk van.
Este még azt gondoltam: lennék meglepve, ha reggel egy szikrányi hangom sem lenne, de simán rá tudtam valami basszus hangnemben mordulni reggel a cicmicre, hogy ne rágja már le a karom, inkább találjon ki más módszert arra, hogy szóljon: éhes.

Nap közben az egyik "kolléganőm" lánya becsábított a mellettem lévő standjukra és mikor épp nem volt nála senki elkezdett "rajzolni rám, hennával".

Fura érzés volt, főleg, mikor már az egész kézfejem tele volt.
Illatos volt, hideg, és húzodott, ahogy száradt.
Ma reggel mikor kimásztam az ágyból, és már láttam is, mikor a látóterembe került a kézfejem, meglepődtem, mi a szösz van rajta?!
Aztán leesett: a henna.
Tegnap még tök fakó volt, mikor lekapargattam róla a megszáradt festéket, már viszont megjött a színe! :)

Azon viszont most elgondolkoztam, milyen lehet, ha valaki tetováltat.
Meddig lepődik meg, ha magára néz, vagy tükörbe, hogy jéééééé, van rajtam valami!
Elvileg 2 hétig itt lesz rajtam, nehogy úgy megszokjam, hogy én is tetováló szalonban kössek ki... :P

Első vonalak

Idáig jutottunk, úgy meglepték utána Fannit :)

Ma reggel...
Szóltak tegnap a szeghalmi szervezők, hogy 19-én lesz egy hagyományteremtő kézműves vásár Szeghalmon, ahol a karácsonyi vásár is volt, a közösségi házukban, és mondták, hogy menjek.
Pótolgatom ami nagyon hiányzik a készletből, aztán felpakolok, és hajrá!
Találkozzunk Veletek szeghalmiak, 2 hét múlva, élőben, a Tildy úti közösségi házban!

Aztán aug.9. boszorkány fesztivál...

Élvezem a nyarat!

Köszi Szabó Ági, Kovács Andi, hogy meghívtatok! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése