Mikor átöltöztettem csak bújt hozzám, hogy "...veled akarok menni, hiányozni fogsz anya,..."
Nem tudtam volna otthagyni, fogta a kezem, a lábam, hiába mondtam neki, hogy "...tudod, nekem most mennem kell majd dolgozni..." de nem akart elengedni.
Végül az óvónő jött ki, hogy bevigye, sírt, sikított, rúgkapált, én meg elköszöntem, és kijöttem az oviból.
Basszus, nem volt könnyű mosolyogva, határozottan eljönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése