Ma délelőtt a szoba közepén állva hírtelen belém hasított a fájdalom, a derekam behúzott, ketté akart pattanni a gerincem, és szinte lépni nem tudta a fájdalomtól.
Egyik percben örömbódotttááá, másikban iszonyú kín.
Olyan érzés volt legtöbbször, mintha vajúdnék, furcsán mélyről jövő meghatározhatatlan fájdalom.
Este 19:15-kor megszületett Csongor, ott megszűnt abban a pillanatban AZ a fájdalom, ahogy kicsusszant.
Este szenvedtem az ágyban és a híradót bambultam, miközben azon agyaltam vajon holnap lábra tudok-e egyáltalán állni, és mikor vége lett a híradónak egyszer csak azt éreztem, hogy nem érzek semmit. Megszűnt AZ a fájdalom.
Ezeket csak így utólag raktam össze, ahogy végig gondoltam, hogy "...jééééé, nemrég mint egy kamion, akkora pocakkal szambáztam, most meg van egy 7 éves nagy fiam!"
Tudom, kb. tuti, hogy csak véletlen egybeesés, de mint tudjátok, nem hiszek a véletlenekben.
Mindenesetre a leglényegesebb dolog ma: Boldog szülinapot Csongor!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése