2011. január 20., csütörtök

Stílusos folytatás

Ma ebéd előtt rám telefonált Csongor tanítónénije, hogy vigyük haza Csongit, mert nem tudják megnyugtatni, sír, hogy fáj a foga és a hasa.

Frankó, meló befejez, irány a kölökért.
Közben felvettem Zalánt is, mert reggel (miközben öltöztem munkába menet, felébredt) furcsán köhögött, úgyhogy ha már sort állok a gyermekorvosnál, akkor hallgassa meg újra őt is a dokinőnk.

Csongor nem egyértelmű eset, az én érzésem szerint csak kétoldali iskolaundora volt, mert mikor elhoztuk onnastól semmi baja nem volt, viszont sok helyen fájt neki, ahol a dokinő megnyomkodta, plusz mondta Ica, hogy van most egy fosós-hányós vírus, és lehet azt nyalta be.
Meg szedi a Dalacint is, enni meg nem nagyon eszik, az is bezavarhat, úgyhogy figyeljem, aztán majd kiderül, hogy kamu volt, vagy valós a probléma.

Mikor Zalán elkezdte hallgatni szinte rögtön szólt az asszisztensnek, hogy írjon rögtön egy beutalót a röntgenre, csúnyán zajos a tüdeje.
Lehet csak "sima" hörgőgyulladás, de akár tüdőgyulladás is, úgyhogy kaptunk laborbeutalót is.

Még épp volt röntgen, reggelre lesz lelet, úgyhogy ha levették tőle a vért már mehetek is a az eredményért.

Köpködni, szidni, miegymás, kúvára semmi hangulatom a kórházasdihoz! (bár tudom, ez nem kívánságműsor... Ha mégis: Betond, plííííííííz, ezt most lezsírozhatnád, elővettem egy nagy pamutzoknit, oda tettem a konvektor mellé, hátha így is ér....)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése