Én is öregszem, bár megpróbálok róla nem tudomást venni.
Anno volt sok frusztrációm, sok hülye mániám és félelmem, de Zalán születése után ezt a chipet mintha kicserélték volna bennem.
Semmi bajom magammal, szeretem Andikát, és igen látom, hogy nem egy nagy mellű dögös szőke vagyok,
Szeretem magam így ahogy vagyok és ez a régi énemhez képest kimondhatatlan javulás.
Viszont ami bennem végbemegy mostanában azt egyre kevésbé szeretem.
Novemberben még poénkodtam rajta, hogy basszus, 37 után nincs élet? A szülinapom utáni napon elkezdett hasogatni az ízületem, fájt a vállam, a könyököm, a térdem.
Aztán most hogy eltelt lassan 2 hónap egyre inkább belém eszi magát valami rossz érzés, hogy ez nem is olyan jó poén.
Egyáltalán nem poén.
Ha jön a melegfront, meghalok.
Szét robban a fejem, és fájnak az ízületeim.
Hasogat az ujjamban, a térdemben, de van hogy ide-oda vándorol bennem, mindíg meg tud lepni, amikor belém szúr.
Persze ha olyanok, akik nem ismernek túl közelről és tippelnek a koromra, akkor simán 8-10 évvel fiatalabbnak mondanak. Van két pici gyerekem, ők is "fiatalítanak" rajtam.
De belül már érzem, hogy ott van azt a 8-10 év.
Ha a józan eszünket vesszük elő, akkor a magam 37 évével már túl vagyok a felén, de basszus tényleg muszáj lesz úgy leélni azt a hátralévő fél életemet, hogy valahol mindíg fáj?!
Jobban is kitalálhatta volna ezt az Öreg Szakállas, mert ez így nem túl jó perspektíva!
Nincs valakinek egy kis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése