2011. február 21., hétfő

Hévíz

Egy sor kipipálva a képzeletbeli kívánságlistámon, hogy mit szeretnék....

Kaptam ajándékba egy kényeztetős hétvégét, egy hévízi welness szállodában.

Pénteken reggel indultunk, és vasárnap délután értünk haza.
Keresztül vonatoztuk a fél országot, de megérte!
Szuper szállodánk volt, a szoba az egyszerű, de minden más az csoda!

Volt lent egy welness rész, egy kinti medence, mindenféle frankó kifúvó, befúvó, dögönyöző résszel, és minden órában volt egy 10 perces extra menet, amikor a medencébe vezető ajtót lezárták, és a medence falában ferdén űltetett kifúvókkal a vizet körbe áramoltatták.

Olyan sebességgel sodort körbe-körbe a víz, hogy figyelni kellett, mikor kinek a nyakába úszunk hírtelen bele. Nagyon szuper volt.

Bent volt infraszauna, finn szauna, gőzkabin, úgyhogy alaposan megdolgoztattuk a szervezetünket.

Január óta folyamatosan meg vagyok fázva, úgyhogy ez most helyre tett, főleg amikor az egyik medencemester egy kis tömény mentholt locsolt be a gőzkabinba....

Szombaton délelőtt elmentünk a tóra.
Andika vagány volt, a jeges szélben, és a max 4-5 fokban simán bikinibe kisuhant a napozóteraszra, mert hát ugye onnan van lejárat a tóba.
Mondták, hogy a víz 26 fokos, nem voltam besz@rva, hisz az ELVILEG kellemes hőfok.
Derékig a vízben állva már átkoztam a vagány kis hevességem, mert NAGYON NEM KELLEMES hőfok!

Aztán kiderítettük, hogy az a rész ahol belementem az a tó leghidegebb része, úgyhogy egy kis úszás után iszonyú önuralommal és akarással kimásztam a vízből, besuhantam a fűtött folyosóra, és végre megtaláltuk a téliesített részt is.

De kellett ez is, elvégre ha az ember végre eljut Hévízre, nehogy már ne ússzon a kéttenyérnyi vízililiomok között a szabad ég alatt! (még akkor is, ha TÉL van!)

2 óra bőven elég a jóból, nem tudom mi van abban a vízben, de totál kiszívott, és elgyengített, pedig úszni csak vagy egy félórát úsztunk.

Délután ismét vagánykodtunk, séta a szemközti faluba.
A szállodánk a hegytetőn volt és onnan tök jó kilátás nyílt a szemközti településre.
Mondták a recepción, hogy az Alsópáhok, olyan 1-egyegészakármennyi km, úgyhogy mi nagy vagányan gyalog nekivágtunk.

Völgybe le, aztán hegynek fel, majd még feljebb, mert megkérdeztünk egy bácsikát:
- Mi látnivaló van a községben?

- Hát, van itt délután az a hogyishííjjjják, amikor a kisgyerekek mulatnak, meg táncolnak...

- Farsang?

-Az! Na, van a farsang, vagy ha felmásznak a temető felé a hegyre, akkor onnan lehet már látni a Balatont.

Felmásztunk, haza is sikerült hozni a hegyet borító sárga földből, akkora sár volt.

Aztán végig sétáltuk a falut, majd vissza Hévízre, ott keresztül a várost, úgyhogy olyan 4 óra séta után már sikerült is hazaérni.

Van egy kis (na jó: VESZETT!) izomlázam, úgy sípcsontilag, és vádliilag vagyok meghalva, meg a viharos jeges szélben a lefőtt fejemnek azért betett ez a fajta élvezet, úgyhogy amit a gőzben, meg a szaunában sikerült kikúrálni, az vissza is lopódzott belém....

Szóval volt 3 csodajó napom, most meg csak a szűrke hétfő, újra....

Évente egyszer mindenkinek recepten írnék föl, és tennék kötelezővé egy ilyen hétvégét!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése