Naszóval ÉN, mert fentiekben említett utóneveim összessége miatt halmozottan hátrányos helyzetű vagyok, belementem abba, hogy egy szőnyeggel a hónom alatt utaztam át a fél országot, na de mámmmámááááá!
Történt, hogy felkérésre meg kellett látogatni az IKEA-t (fúúúúúúúúúúúújdeúúúúútálokodamenni!) és a magas szintre fejlesztett önmegtartóztatás mellett lazán sétáltunk a vonzóbbnál vonzóbb cuccok között.
Na jó, igazság szerint bejárati ajtónál kéz megragad, és határozott kijelentés szájat elhagy: NEM VESZÜNK SEMMI!
Ezek után görcsösen, önerőszakkal elértük azt, hogy NEM fogtunk, vagy bámultunk meg semmit, csak a kitűzött cél lebegett a szemünk előtt, azaz: farsangra tombola ajándékot keresni.
Hát ennyit az önmegtartóztatásról, és a fogadalmakról: Tombola ajándékunk nem volt, de akadt egy halk sikkantás, hogy "...húúúúú, ezt meg kell venni, és HAZAVISZED A FIÚKNAK!..."
Olyan köbö kismilliószor mondtam csak el, hogy:
- Felejtsd el!
- Nem!
- Erről ne is álmodj!
- Bolond vagy? Majd max. Te, ha majd egyszer...!
- NEM!
- Ne vedd meg! Megbeszéltük, hogy NEM VESZÜNK SEMMIT!
... majd a szőnyeg a vállra felpakolásra került, és mehettünk a tombolatárgyakat begyűjteni.
Majdnem sikeres volt az önmegtartóztatás, de közben beugrott, hogy elcseszerintődött a konzervnyitóm, az pedig KELL egy háztartásban, meg elfogyott a muffin papír kosárkám, és ugye az is alapfeltétel, na meg balesetezett a hatalmas tál gyertya, a kicsik meg erősen fogyóban a használat (égés) hatására, úgyhogy azért szép lassan csak megtelt az a nyomi sárga szatyi.
Ma reggel úgy ébresztettem a fiúkat, hogy meglepi van a szobámban, akit érdekel az jöjjön!
Hipp-hopp kiugrottak az ágyból és volt nagy sikongatás, meg hancúr...
