Bocsi, élek, de csak alig.
Többnyire rohanok és nem sűrűn kerülök gép elé.
Volt 2-3 rázós hetem, amikor fájtam, de dolgoztam.
2 hete meló után mindíg mentem az aktuális injekciómért, izomlazító, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító kombó, majd összeszedtem a csemetéket és haza.
Múlt héten kezdtem a fizikoterápiát, reggel át Gyarmatra, felvettem a kezeléseket, hazajöttem, ettem és irány a munka.
Reggelente kerek 1 órán keresztül láttam a gyerekeimet, úgyhogy nem volt sok időnk megunni egymást... :S
Borzalmas volt frankón kilazított gerinccel beűlni a klíma elé és ott nyomizni este 10-ig, nem is javultam semmit, sőt, asszem csak roszabb lett.
A héten benyomtam a féket, és lassulunk. Táppénzen vagyok most 2 hétig. Nem pénztárcabarát, viszont Andi- és derékbarát.
Vasárnap este a fiúk már anyáéknál aludtak, reggel megyek Gyarmatra a 7-es busszal, 1/4 11-re már itthon is vagyok.
Összeszedem őket, haza megyünk és PIHI.
Holnaptól meg extra pihi, reggel indulnak az apjukkal nyaralni és csak vasárnap este kapom vissza őket.
Tele vagyok tervekkel, pl:
- Szét fogom aludni az agyam!!!!
- Ja, meg van 3 könyvem is...
Van új fogam is, juhééj! Drága kis karamell volt az a bizonyos, na de mámmmámááááá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése