2012. június 26., kedd

A szerencséről...

Vasárnap anyáékhoz menet találkoztam a fodrászommal, és mondta, hogy van egy kis bibi a 2 hét múlva esedékes időpontommal.
Dokinál lesz épp, úgyhogy ha nem baj, átrakna valahová.
Mondtam, hogy naná, megyek majd új időpontért.

Ma a fiúkkal ügyintéztünk, és Erzsihez is leszaladtunk.
Pont mikor oda értem, akkor mondtak le egy időpontot nála.
Ott agyalmányozott, hogy engem hová tegyen és MOST kit hívjon a lemondott időpontra.
HÁT ENGEM!
Gyors hívtam anyát, ráérnek-e gyerekvigyázatra, és mire visszaértem a fodrászdába, már meg volt keverve a festékem.

Nem is a színem a lényeg (kéééééék!), hanem a fazonom!
Végül nem olyan lettem, mint a kék hajú csajszi, mert Erzsi szerint az vastag, én meg hosszút, de vékonyat akartam.

Levágott, vagyis inkább kiritkított annyi hajat belőlem, hogy tuti lett 2 lapátnyi a földön.

Tök fura beletúrni, megfogni, olyan, mintha nem is lenne haj a fejemen, pedig kinézetre mégiscsak megmaradt oldalt a hossza...

Szóval szerelem van, kényelem és örömbódottttáááá! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése