Ma reggel előbb Csongort ébresztettem, hogy ma van Zaza szülinapja, itt a torta, énekelünk neki?
Meggyújtottam a gyertyát, tűzijátékot és énekelve mentünk be.
Szegény kölök azt sem tudta, hol van, a leredőnyözött szobában csak a tűzijáték éles fénye villódzott, ő meg pislogott, dörgölte a szemét és vigyorgott ezerrel. :D
Kérdeztem, hogy felvágjuk?
Igeeeeeeeen!
Úgy, csipásan, pucéran, mentünk tortázni. :D
Annyira örült, bementünk utánna a szobába, öltöztünk, ment a mese, és csak nagy sokára esett le, hogy VALAMIT elfelejtettem.
Kérdeztem is tőle:
- Zalán, valami nem hiányzik?
- Nem Anya. Micsoda?
- Hát az ajándék! :D
- Jajjj, tényleg, eszembe sem jutott!
Oda adtam neki, kapott pólókat, BOXERALSÓT (meg van őrülve érte), Thomasos zoknikat, meg BULIMANÓT! :D
Ez volt az álma, az ovis kirándulás óta azt emlegeti, hogy ő úgy szeretne egy bulimanót!
Mindennek nagyon örült, olyan kis cuki volt!
Aztán öltözés, indulás az iskolába.
Csongor mondja, hogy nem kell iskolatáskát vinni, elég egy pici hátizsák.
Mondtam neki, hogy pakolja be, amit fontosnak tart és mehetünk.
Kivételesen bicajjal akart menni, és mikor oda érünk, akkor villan be: kulcs?
Ja, az otthon, a sulis táskában....
Hátra arc, irány haza, felszaladok a negyedikre, kulcs előkeres, megyünk vissza a suliba.
Épp nem késtünk el.
Aztán Zalánnal az oviba, vittünk kínálósütit, és jöhettem haza.
Most takarítás, rendrakás, vasalás...
Legyen valami átlagos is ebben a különleges napban!
6 éve ilyenkor épp pitát sütöttem, és a gyros húst, mikor 9 körül éreztem, hogy valami nagyon csipked a pocakban, és néha olyan kis szédüléses, ájulásos furcsa érzés jön rám.
Szóltam az azóta exnek, hogy asszem jó lenne, ha hazajönne, indulni kellene szülni, csak előbb még kisütöm a 2 adag pitát, ha már küszködtem vele kora reggel, hogy begyúrjam, kelesszem...
A pita kisült, gyrosz husi fincsa lett elvileg, mi meg mentünk a kórházba.
12:50-kor már meg is született a kis szőkeségem! :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése