2013. március 29., péntek

Barchoba

Holnap VÉÉÉGRE Hugizós, ikrezős Samuzós nap lesz.
Tegnap egyeztettünk, hogy akkor mikor megyünk, hogy lesz, közben Samu ott toporog mögötte, és hallom a telefonon keresztül, hogy folyamatosan dumál.
Hugi csitítgatja, hogy:
- ...jó Samu, mindjárt mondom! MIT mondjak neki?
- Anya, mondd meg Neginek, hogy hozzon nekem parafadugót (PARAFADUGÓT??? Hugi, ugye nem azzal butítjátok a gyereket, hogy masszív alkoholista a majdnem keresztanyja?!) és hozzon nekem olyan kis piros bogyót.
- Mit?
- Piros bogyót...
- ???

Ötleteltünk egy darabig, majd Hugiban az isteni szikra lángra gyúlt:
- CSIPKÉT!
- Mit??? (már a parafadugó is a határaimat feszegette, na de: CSIPKE?)
- Csipkét. Tojásfestéshez.
- Egyértelmű...

Jó, okés, azt senki nem mondta, hogy az én családom teljesen normális, és már értitek, hogy nem véletlenül vagyok kicsit "csordásandis", ez nálunk genetikai örökség.

Aztán össze lett legózva a dolog:
A csipkéről Samunak a csipkebogyó ugrott be, és mikor emlékeztette volna az anyuját, hogy mit kell vinnem, csak az jutott az eszébe, hogy piros bogyó (=csipkebogyó).

Oksa, cucc összerakva, viszek mindent! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése