Totál be voltak zsongva!
Volt ikrek szülinapozás, Zalán névnapozás, tesózás, evés-ivás, örömködés.
A kicsik imádnivalóak, kis utánozó majmok. :D
Cukik! (...és gyönyörűek, de pssssssssszt!)
Zaza Samuval játszott, nagyon egybe voltak, Csongor meg szokás szerint bevette magát az ikrekhez, és le sem lehet vakarni róluk.
Kell neki egy kistestvér, tudom... :P
Sajna kevés volt az idő, hamar indulni kellett, úgyhogy Csabi sógi, ismételten noszogatóra fogom, hogy gyors cserkéssz be egy nagy házikót, ahol beférünk aludni terroristástól, mamástól, papástól, Andistól! :D
Hazafele volt egy kisebbféle halálközeli élményem, konkrétan a Lágymányosi hídról lehajtva Dabasig folyamatosan forgott a világ, Dabasról kifele menet meg annyit még el tudtam suttogni, hogy MOST azonnal meg kellene állni.
Kezem-lábam lezsibbadt, a nyelvem alig forgott, és ha még 1 percet megy papa, akkor ájulat van.
Nem tudom, hogy szálltam ki a kocsiból, de jó sokáig nyeldekeltem a hidegben a levegőt, aztán mikor beláttam, hogy ez nem lesz sokkal jobb, vissza ültem, hogy legalább haladjunk, ha meg kell halni, hát minél közelebb az otthonomhoz.
Végül a békés megyei levegő, vagy nem tudom mi, de vissza hozta belém az életet, és mikor a házunk elé értünk már majdnem vagány kislány voltam.
Ha ez a kis 3 órás nyaff nem lett volna, tökéletes nap lett volna.
Néhány kép (és már kezdem érteni, miért megy a pletyó, hogy Andika kismama) tegnapról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése