Fura érzés, de főleg az agynak fura, feldolgozni, hogy egyszerre itt is-ott is, mégis egyben...
Reggel indulás a suliba: borzalmasan nehéz Csongor táskája.
- Mi van benne, hogy ENNYIRE nehéz?
- Minden. Nem találtam az órarendem.
Andika szeme felcsillan, világít a kis ezres égő a fejem búbján, hogy előrelátó, okos anyuka vagyok én!
Még valamikor novemberben leírtam magamnak az órarendjét, miután kerek 1 hétig cipeltem minden áldott nap az összes tankönyvét a suliba, mert akkor sem volt meg az órarendje.
Kihívás volt megtalálni a lapot, amire felírtam, mert hát ugye rutinosan "...elteszem IDE, mert itt biztos nem veszik el!", csak épp az volt a kérdés, hogy HOVA IS?!
Megtaláltam, öröm.
- Anya, milyen nap van?
- SZERDA.
Gyerek pakol, megyünk a suliba, elköszönünk, majd eltekertem a kék-sárgába, péksütiért.
MILLIÓ ember az üzletben.
Nem értem: mi a franc van ma?
Megyek, megveszem a péksütimet, aztán látom, hogy olyan dolgokat szedegetnek ki a tárolókból, amiket mintha a mostani akciós újságban láttam volna, HOLNAPTÓL!
Aztán az ezres lámpa megint elkezd halványan izzani, és a mellettem álló boltos csajszira gyors rákérdeztem:
- Milyen nap van ma?
- CSÜTÖRTÖK.
BAMMMMEG!
Gyors végig futott rajtam, hogy csóró gyerek, a fele cucca otthon, gyors írtam egy sms-t az oszt.főnöknek, hogy bocsi, tiszta gyagya vagyok, rossz nap szerint pakoltattam be a gyereket...
Haza jövök, gondoltam össze szedem a tankönyveit, és beviszem a suliba.
Mivel az órarend megvan, kezdem nézni.
Nyelvtan - nincs itthon.
Matek - nincs itthon.
Angol - ez sincs meg.
Oksa, teljes a káosz.
Hívom az ofőt szünetben, hogy sorry, de nézzék már meg, mi van a táskában!
Csütörtöki órarend szerint van pakolva, minden ott van, minden okés.
10000%, hogy ÉN, ITT, EBBEN A TESTBEN, EZZEL AZ AGGYAL szerda szerint pakoltattam.
Ki a frász tetetett akkor mégis csütörtök szerint be tankönyveket?!
Asszem vissza kellene feküdni, és aludni még egyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése