Tudom, sokan olvastok, és lehet sokan jártok hasonló cipőben, mint én, így hátha tudok segíteni.
Ha 1 embernek, én már annak is örülök!
Tessék az előítéleteket, a berögzült dolgokat most félre dobni egy kicsit!
Én alapból eléggé elfogadó vagyok, lehet túlságosan is, de ez picit nálam is kiverte a biztosítékot - jó értelemben!
Sokat küzdök Csongorral, ciklikusan vissza-visszajön, hogy nem bírunk egymással.
Én azt szeretném, ha a gyerekem lenne, ő meg azt, ha ő lehetne az én főnököm.
Időről időre bevillan az életemben egy szó-szakma-kifejezés (?): Kineziológia
Olgáék egyik előadásán összefutottam egy hölggyel, akit régóta ismerek, és csak most derült ki számomra, hogy az utóbbi években ezzel foglalkozik, tanulja, alkalmazza.
Beszéltem vele Csongorról, és tanácsot kértem tőle, lehet-e ezt a kapcsolatot mindkettőnk számára elfogadhatóvá, ideálissá alakítani.
Azt mondta, a tapasztalatai alapján mindenképp.
El is jött hozzám Csongor miatt, de első körben nem is őt, hanem engem kezelt, mert elvileg rajtam keresztül kezelhető a srácom.
Igazából nem is tudom megmondani, mit varázsolt velem, energetikai dolgok, megfoghatatlan, nem is próbálom megmagyarázni, mert igazság szerint én sem értem.
Csak a hatást...
Változtam. Jobb lett pár dolog, de még kell oldás, ez az első alkalommal máris kiderült.
Aztán kedden újra itt volt, és most engedélyt kapott Csongortól, hogy vele is megcsináljon egy mini oldást.
Szépen végig csinálták, Csongor türelmes volt, és együttműködő.
Aztán ahogy elment Erzsike, kis idő múlva ment Csongor a WC-re.
- Anya, bevihetem a szintetizátort a WC-re?
- ???????????????? NEM!!!
- Jó, akkor viszek egy könyvet! Mindig úgy unatkozom ott!
...és bevitt egy regényt...
Nem hittem a fülemnek/szememnek!
Csongor? KÖNYVET???
Aki nem ismerné az előzményeket, azoknak egy gyors összefoglaló:
Csongor elsőben elkezdett rendesen olvasni, ahogy az osztály, ő is abban a tempóban haladt.
Karácsonykor már szépen végig betűzött minden a szeme elé kerülő szöveget, és olvasgatta.
Aztán valahogy elmaradt ez a folytonos betűzgetés, olvasás, de nem foglalkoztatott különösebben.
Amikor az olvasás házit felolvasta, az egész jól ment neki, bár mindig ott volt a címnél sok rovás, szóval én már többszöri olvasás után hallottam őt olvasni, azt az adott szöveget.
Harmadikban új osztályfőnököt kaptunk, Ő jelezte először, hogy Csongor "nem tud olvasni".
Nem értettem, ha eddig négyes-ötös volt az olvasása, mi az, hogy nem tud?!
És onnastól tényleg kiéleződött a helyzet.
Rájöttem, hogy verset, vagy bármi mást nem olvasással, hanem hallás után tanul.
Elmondanak neki egyszer valamit, és megragad benne.
Ha olvasnia kellett, jött a hiszti, a dac, hogy ő nem, ő ezt utálja, ki találta fel ezt a h*lye olvasást? nem jó ez semmire, stb....
Az ofő megkérdezte, átirányíthatja-e pszichológushoz, mert egy ilyen gyerek, aki matekzseni és gyakorlatilag mindenből kiemelkedően teljesít, az nem igaz, hogy nem tud olvasni.
Ő valami részképességzavarra tippelt, diszlexiára, vagy valami hasonlóra.
A pszichológus felmérte/letesztelte, és megállapította, hogy extrém magas az IQ-ja, nincs diszlexia, csak rossz technikával tanult meg olvasni.
Májustól iskolakezdésig magánórákra vittem a nagyon kedves fejlesztő pedagógus / logopédusunkhoz, akivel az 1. osztály alapjainál kezdtek mindent.
Tünde szerint a végén már szépen olvasott, és azt mondta, nem igényel több külön órát a dolog, viszont egy maradt: gyűlölt olvasni.
Volt, hogy azért kapott pl. környezetből hármast, mert nem volt hajlandó elolvasni a kérdést.
No, és az íráshoz is épp így állt hozzá: utál írni.
Már mindent kitaláltunk, hegyekbe áll nála a könyv, mindenféle stílusút, kivitelűt, betűnagyságút kapott, képregényt, bármit, hátha valamelyik meghozza a kedvét, de nem.
Zsigeri utálat volt benne.
- Hát Te meg mit csináltál bent EDDIG?!
- OLVASTAM!
...és képzeljétek, azután folytatta, és elolvasott még az este 2 fejezetet a könyvéből, önszántából, és tetszik neki!
Ma már a 114 oldalas könyv 85. oldalánál jár, reggelente el kell raknom neki a táskájába.
Az ofőnek is írtam, mi történt Csongorral, hogy megwoodoozták, és azt válaszolta, hogy épp a döbbenetét próbálja kezelgetni, mert reggel mikor bement az osztályba az volt az első, amit meglátott, hogy Varga Csongor nem rohangál, nem kiabál, hanem ül az asztalánál és OLVAS!
Lelkes, tetszik neki, és alig várja, hogy a végére érjen, mert megvan a következő 2 része is neki itthon.
Nem nagyon hiszek a véletlenekben, és egy ekkora változás "csak úgy, magától" eléggé hihetetlen, hajlamos vagyok ráfogni Erzsikére, meg az oldásra, hogy ő indított meg valamit, és elkezdenek szűnni a blokkok.
Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hová fajul ez a dolog, meddig fokozható, mert én tegnap óta úgy vigyorgok mint valami eszement, annyira örülök ennek az olvasás dolognak!
Írtam Erzsikének is, elmeséltem neki is a sztorit, és megkérdeztem, mit is varázsolt a kölökkel?
Azt mondja elsőre tekintet irány blokkokat oldott, és nagyon valószínű hogy ott volt a baj.
Igazából ezek után nem is tudom, mit várjak még ettől a kineziológiás oldástól.
De döbbenet, amit egy alkalommal elért...
Szóval, ha hasonló gondokkal küzdesz, vagy van valami állandósult probléma, amire már kismillió dolgot kipróbáltál, és semmitől nem jött helyre, akkor ez is egy jó alternatíva lehet.
Nem kell hozzá semmi, csak 1 szabad óra, és egy kis nyitottság, hit valamiben, ami megfoghatatlan, és megmagyarázhatatlan (nekem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése