2011. május 30., hétfő

Macerálkodósdi...

Ma volt Zalán félévenként esedékes nefrológiai kontrollja.

Hajnal 6-kor indultunk, az apja vitt bennünket és 7-re már be is értünk a gyermekkórházba.
Az osztályon beraktak egy branült Zalánnak és imádták a fejét a csajok, ott dícsérte meg csodálta mindenki, hogy milyen ügyes, még egy mukkja sem volt, szépen hagyta, hogy belerakják, vért vegyenek tőle, és becsomagolják a "babáját".

1/2 8-ra kellett a nagykórházba érni, az izotóplaborba.
Kismillió nyugdíjas és esküszöm nem vagyok gonosz, és nem szoktam őket piszkálni, hisz miért tenném, de az a gusztustalan tülekedés, könyöklés, előzgetés, cselezgetés, amit leműveltek!
MERT Ő NYUGDÍJAS!
Basszus, én meg az 5 évesemet hoztam és 2-re mondjuk mennem kellett volna dolgozni, de nem, beáll elém, letapossa a lábam, lekönyökli a vesém és megy, mint a töketlen kutya....

Áááááááááááááááááááááááááááááááá!


Végül sikerült beadni a beutalót, mehettünk is és megkapta Zaza az izotópos oldatot. Ki is vette neki a branült a nővér, azután mehettünk világgá: 4 órán keresztül keringelnie kellett benne annak a cuccnak.
10:10-re voltunk visszahívva.

Kimentünk a várkertbe, etettünk kacsát, sétáltunk, játszótereztünk, madarakat hajkurászott a kölök, aztán mivel az idő csak nem telt, meg mindenkinek pisilni kellett elmentünk a tescoba.
Tudom, tudom! Szép magyar szokás...

De végre volt idő, vettem egy halom pólót, pulcsit potom áron a fiúknak, az őszi felruházkodást most 50-70% kedvezménnyel megoldottam.
Ja, meg a sztár: száras úszót is kaptak.
NAGGGGGYON PASIS! :D

Aztán vissza a kórházba, megcsinálták a vizsgálatot.
Nagyon ügyes volt itt is a kicsi tökim.
4*5 perc "fotózás" ami alatt mozdulatlanul kell egy bazi nagy "röntgengép" alatt feküdni.
Klausztrofóbiája tuti nincs a kicsimnek!
Mondtuk, hogy 1-től nefrológiai kontroll lenne, jó lenne ha nem kipostáznák a leletet, hanem mostdemándeazonnal!

Meg is lett olyan 20 perc után, úgyhogy mehettünk vissza a gyermekkórházba.

Ott sterilezés a WC-ben guggolva,a szokásos vizeletvételi procedúra, aztán űlni, várni, várni, várni....

Nem tudom, mi a szösz volt ma velem, az utazás, meg a hőség, a várakozás és az idegbaj, vagyis az izgalom, de elkezdett egyre jobban hasogatni a fejem, mire bekerültünk az orvoshoz, addigra totál szét voltam csúszva.

Az izotópos vizsgálat totál negatív, a vesefunkció tök szuper, jó a vérképe, minden rendben.

Mire hazajöttünk, erősen kellett koncentrálni, hogy ne hányjam össze a kocsit.
Az ex ismeri az utat sajna, heti sokszor megjárja Vésztőt, úgyhogy a gyomai úthoz hasonló szar úton kb. 100-as tempóval hasított, kapkodta a kormányt, mint egy videójátékban, ahogy a kátyúkat kerülgette reflexből.

Mikor felvonszoltam magam a lakásba, a WC-ig sikerült szerencsésen eljutnom, aztán fél órán át kértem az esőt, a csésze előtt térdelve. 
De szar a hosszú hajúaknak!!!

Aztán beleborultam az ágyba, redőny le, és meghaltam.
Az ex elhozta Csongit a suliból, édesek voltak a kölkök, mert mondták, hogy "...szegény anya beteg és hány! jók leszünk, nem vitázunk és nem zajongunk!..." - és tényleg tök csendben eljátszadoztak.

Haldokoltam vagy 1,5 órán át, és lassan kezdett elmúlni ez a szarság.

Most úgy nagyjából életképes vagyok.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése