Ügyintézősdi

Mivel 60 napot mondott a bíró a bontóperen, ami idő alatt el kell intéznem a nevem átíratását, lassan kifutok az időből.
Az előbb kicsit túloztam, most jöttem rá, mert csütörtökön normálisan, 2-re mentem dolgozni és a délelőttöt kihasználva sikerült túlpörögnöm magam.

Kezdődött azzal, hogy reggel indulás ovi-suli, veszem ki a bicajokat, az enyém már miért is lepődnék meg? totál lapos.
Okés, bicaj vissza, kocsist megszégyenítő cirkalmas szóvirágok áradata után séta futás, hogy Csongor beérjen csengetés előtt.

Miután leadtam őket, irány a Polg.Mesteri hivatal, ott is az anyakönyv vezető.
Csodák csodája első vagyok, bár késett a hölgy egy csöppet, de simán belefért a reggelbe.
Kérdi mi ügyben, mondom mi ügyben.
Kérdi: 5000 Ft-os illetékbélyeg?
Mondom: má' mér' lenne, kp. van, de nem szoktam se válni, se nevet átíratni, az alapműveltségnek pedig nem része az eljárási illetékek összegének csípőből ismerése.
A kp. nem jó, menjek el a postára, vegyek illetékbélyeget, és majd úgy...
DE! Ne ma, mert ma már nem ér rá velem foglalkozni, majd jövő hétre ad egy időpontot.
Eleve sikítófrász, hogy basszus, egy sima ügyet miért kell így megbonyolítani?!
Ha az eljárási illetékek illeték kötelesek, akkor miért nem lehet házon belül, a pénztárnál, vagy magánál az eljáró ügyintézőnél illetékbélyeghez jutni?!

Ma olvastam Betond szöszögését, ő is ügyintézett volna itthon, de nem ment neki, csodálkozott, és én is, mert bár itthon vagyok, TUDHATNÁM, hogy nem úgy megy itt semmi, mint ahogy normál parasztival gondolnánk, azért tök dühítő tud lenni, hogy egy 5-10 perces eljárás miatt 2 munkanapot kell beszervezni...

Elköszöntem, kijöttem, a ház még mindíg üres, és továbbra sem tudom felfogni, hogy ha 10 perc alatt megjárom a postát, akkor miért nem intézhettem el még aznap a dolgomat?!

Mindegy, paprikásan haza, közben a bicajon is tovább puffogtam.
Már nem volt pofám harmadjára is apukám nyakára vinni, úgyhogy gondoltam egyet, fogtam, eltoltam az üzletbe ahol vettem, mosolyogtam szépen, és szívszaggatóan előadtam, hogy jajj nekem mennem kellene dolgozni, de ez, meg ez van...

Kedvesek voltak, kértek 20 percet én addig átsétáltam a szembe üzletbe bevásárolni, majd 600 ft-ért cserébe kaptam egy tökéletes bicajt.
(KOP-KOP-KOP!)

Aztán!
Bicóra fel, irány Kiss Kati barátném, megajándékoztam magam egy kényeztető finomságos kezeléssel, és sikerült 2 óra alatt kb. 5 évet fiatalítania rajtam, a kicsi lelkem meg lubickolt....
Olyan szép lettem, hogy amikor kiszálltam a kezelőágyból és megláttam magam a falnyi tükörben úgy elcsodálkoztam, hogy ott hagytam nyakláncot, fülbevalót, mindent, nem is hiányzott a kis szikrázó csilli-villi cuccocska az arcomhoz.

(böjt: hazaértem, lepakoltam, tel. csörög, aztán felöltöztem, visszatekertem a kozmetikába a kis szépeimért...)

Úgyhogy úgy összességében tök jó minden, csak egy zavaró tényező van, amit lassan meg kellene oldanom:
2 hónap alatt sikerült felbánatennem magamra 3 kilócskát ami jajjjj, és dolgozni kellene az ügyön, mert már bánatos rohadtul nem vagyok, a testem viszont még arra emlékeztet, amikor az voltam.

Szóval tavaszra fel, fogyni, alakformálni.

Ja, és örömbódottáááá!
Tavaszi lélek-játék nyertese asszem én vagyok, a nyeremény a kiadóban hobbit formában átvehető.

Utólagosan moderálnám önmagam, felhívták a figyelmemet egy elütésre.
Szóval a hobbitom aliasa nem TTTPGy, hanem  TTSPGy.
Ez azért lényeges különbség! Tényleg bocsi, néha olyan kis figyelmetlen vagyok! :D