2012. április 11., szerda

Hát persze, hogy én!

Délelőtt megkínált az egyik kolléganőm bennünket szünetben meggyes pitével.

Neki estünk, és egyszer csak ropp, vagy reccs?
Szemben velem Judit majd megfulladt a röhögéstől, mert pont hozzám beszélt, engem nézett, és miközben hallotta a roppanást, az arcomon is látta a torzulatot-meglepettséget-grimaszt...

Míg ő a bepisi-küszöbön próbálta belül tartani magát, én vagy hússzor gyorsan megszámoltam oda-vissza a fogaimat és mikor megnyugodtam, hogy okés, mind megvan, akkor ráértem végre az agyrázkódásommal foglalkozni, ami a nagy zökkenéstől keletkezett bennem...

Panka esküdözött, hogy ez volt a második tepsi süti,és ugyanazt a fajt meggybefőttet rajta bele, és SENKI nem talált benne még magot, amit én csont nélkül el is hiszek.

Judit fetrengett a röhögéstől, hogy nem is én lennék, ha nem találtam volna meg 2 tepsinyi pitében az egyetlen nyamvad magot!
Csak ezt hajtogatta, hogy EZ tipikusan "csordásandis".

Hát igen, EZ az...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése