Most nehéz.
Azt ami bennem van, nem lehet, nem tudom, vagy nem akarom?!
Várok, félek, féltek, remélek, gondolkodom és megint csak VÁROK!
Nehéz napok voltak ezek, egy nagyon komoly műtétje volt egy barátomnak, és ezek az első napok az intenzíven...
Mindíg van valami új vacakság... :S
Szóval a fejem tele.
De majd jobb lesz, nem lesz baj, csak IDŐ kérdése, de az a gáz, hogy most türelmetlen vagyok.
Lehetnénk kivételesen 1-2 héttel öregebbek!
Aztán!
Pont Derek miatt szégyelltem el NAGYON magam, mert ő még gépektől függve, miközben nagyon vacakul van, akkor is próbálkozik, és akar, én meg elvileg egészségesen csak egy punnyadt lustaság vagyok, aki elhanyagolja a gerinctornát, és nem képes ezt a nyamvadt 5-6 kilót, ami már nagyon nem tetszik egy ideje magamon, ezt nem vagyok képes ledolgozni?!
Úgyhogy kiosztottam házi feladatként Dereknek, hogy minden nap tessék rajtam számon kérni, és IGENIS azt a napi 20-30 percet el kell lopnom magamtól, magamnak, magamért!
Tegnap már tornáztam, este már fogtam a fejem, láttam szomorú sorsomat.
Aztán reggel...
Konkrétan a leűlés is komoly feladatot jelentett, mert a nem létező combizmaim cafatokban lógicsálnak valahogy bennem...
De ma kegyetlen dög voltam magammal szemben, és CSAKAZÉRTIS megcsináltam ma is.
Fáj minden porcikám, a 4. emeletről lemenni maga a pokol, na de azt ígérték, hogy MAJD jó lesz.
Most kb. ennyire futotta...
Jajj, vagyis nem, volt ma előnévnapozás!
Csongor nap lesz holnap, és mivel csak reggel lesz együtt egy bő 30 percünk, így ma köszöntöttem fel.
Vasalható gyöngyöt kapott, nem is gondoltam volna, hogy ez ekkora siker lesz!
Egy fél napra lekötötte mindkettőjüket, nem győztem pislogni.
Olyan ügyesek voltak, Ica mamának dolgoztak először mindketten, anyák napjára... :D
meglátszik, ki a kedvenc a családban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése