...bár tuti van olyan, aki szívesen megagyalt volna eddigi röpke X évem alatt.De most "végre" be lettem avatva, és kaptam egy akkora "pofont", hogy mostmár tapasztalatból is tudom milyen az, amikor a fejed majd lecsavarodik...
Mentem volna ki az üzemből, az ajtó kifele nyílik.
Lendületből nyitom, és lépek, csak sajna akadályok vannak.
Egy kedves kolléga a békával épp nagy kartonokat húzott a folyosón, és a szembejövő forgalmat hogy kikerülje, közvetlenül a fal mellett ment.
Én ahogy az ajtót kinyitottam, egyből vissza is csapódott a kartonokról, és egyenesen belegyalogoltam a visszacsapódó ajtószárnyba.
Egy ideig csak álltam, azt se tudtam egy pillanatra, hogy hol vagyok, aztán próbáltam kitalálni, hogy a fogaim mind megvannak-e, majd a zúgó fülem vonta el a figyelmemet egy pillanatra az érzésről, ami átjárt.
Szóval bazi nagy maflást kapni marhára nem jó buli.
Csak picit lila még (még?), és alapból már nem is fáj nagyon, de ha az arccsontomhoz érek, akkor az jajj!
Szóval ha találkozunk, és a fél arcom lila, nem, nem a nem létező férfiemberem ver, csupán csak az egyik amúgy kedvenc kollégám. (...csak hogy érezzem a törődést...) :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése