Zaza azzal fogadott, hogy "...Anya, ma voltak az iskolás nénik és felmértek bennünket és azt mondták nagyon ügyes voltam, és vehetsz nekem iskolástáskát!"
Mint kiderült, ma volt az év eleji iskolaérettségi felmérő náluk.
Azt mondta az óvónénink, hogy ilyen még talán nem is volt.
24-en vannak a csoportban, 1 hiányzó volt és mindenki megfelelt.
Logopédiára is csak pár gyereknek kell menni, Zalánnak nem.
Szóval nagy büszkeség ez, mert a gyerekanyag itt is vegyes, mint bárhol máshol, és egy vegyes csapatból ilyen jót kihozni?!
Ügyesek voltak a gyerekek és az óvónők is. :o)
Körbe adták az egyik feladatot, ami az volt , hogy rajzold le magad.
Mikor megkaptam a Zalánét, nem is akartam elhinni, hogy ő rajzolta!
Nem rajzol, és nem is tud - ezt mondanám, bármikor, bárkinek.
Erre a kezembe kaptam egy édes, tök frankó emberke rajzot.
Aztán a végén oda jött az egyik óvónőnk és mondja, hogy a nyár alatt Zalán borzalmasan sokat változott, javára.
Soha nem rajzolt, most folyton odaül.
Ügyesen csinálja a feladatokat, nyugodt, kedves, szófogadó.
Olyan érzésem volt, mintha nem is róla beszélnének!
Tök jó érzés volt. :o)
Kaptunk tájékoztatót az angol nyelvtanfolyamról, amire Zalán annyira akar menni és a szülői után letelefonáltam az angoltanárral, hogy a szombati bemutató órára viszem Zalánt.
Kérdeztem iskolásokkal foglalkozik-e?
Mondta, hogy van egy másodikos csoportja, oda beférne Csongi is. Mivel teljesen kezdő, tök mindegy, hogy 1 évvel fiatalabbak a többiek.
Úgyhogy szombaton megyünk, mindkét fiúval az első angol órájukra.
Ja és a slussz poén: itt lakik a mellettünk lévő lépcsőházban!
Úgy be vannak sózva a srácok, Zalán már azt számolgatja, hány napot kell még addig aludni. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése