Zalán ebéd után olyan kis fura volt, nyüszke, és hisztis, kergetőzni akart velem, de aztán mindenen megsértődött, aztán focizni, de detto.
Kicsit megőrültem tőle, úgyhogy gondoltam, nagy lefárasztós program kell: bicajtóra a gáton, ki a papáék kertjébe, mert papa ebéd után kiment méhészkedni.
Szuper jó idő volt ma, az az igazi melengető finom meleg, jól esett tekerni.
A méheknél mindíg olyan furán érzem magam.
Egyrészt mocskosul be vagyok kakkkantva, mert hát MÉHEK, másrészről meg visszajönnek a régi emlékek.
Az a finom füstölő illat, a méhviasz, méz, propolisz, ezek egybevegyülve. Finom gyerekkori emlékek.
Mikor papa végzett, elindultunk haza, a gáton bicajozva.
Voltak kiengedve lovak egy helyen a gátoldalban, megálltunk kicsit csodálni őket.
Zaza természetesen egyből át akart bújni a villanypásztor alatt.
Kis lóőrült, mint az anyja! :D
Aztán félúton megláttuk lent a pálya mellett a BMX-gördeszka pályát.
Letekertünk, és a fiúk elkezdtek őrültködni.
Csongor a BMX ugratókon bűvészkedett, szerintem azt gondolja túl fiatal vagyok, és ha a frászt hozza rám, akkor öregszem pár évet, vagy nem tudom, de próbáltam nem mutatni néha milyen pánikban vagyok.
Zaza a gördeszka rámpán bohóckodott, a fél ujját felszakította a szélével, de nem nagyon érdekelte.
Aztán mikor haza értünk, volt még egy kis fölös energiájuk, úgyhogy míg a tárolóba belegóztam a bicajokat, addig a háztömböt futották körbe-körbe.
Most kipurc van, mellettem fekszik mindkettő, és mesenézés van.
Jó lenne, ha ez a szép meleg ősz sokáig kitartana!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése