2012. szeptember 12., szerda

Kezdünk olyanok lenni...

...mint azok a családok, akiket mindíg is "irígyeltem", azzal a jóindulatú irígységgel.

Reggel anya (apa) a gyerekeket elviszik óvodába, iskolába, majd elmennek dolgozni (50% igaz).
Délután elmegyek a csemetékért, majd mindenféle különórákra szaladgálok a gyerekkel.
Este megfőzök, majd együtt megvacsorázunk, ágyba dugjuk a gyerekeket és összebújva egy pohár borocska mellett jót beszélgetünk: én és a Férfi. (na jó, ez a vacsis, ágyba bújós, pasis rész erőteljesen fikció, de ki tudja, hoz-e valami ilyesmit is a jövő?!)

Most úgy néz ki, telik a naptárunk.

Kedd-csütörtök karate (kyokushin), mindketten menni szeretnének, szombaton pedig angol mindkét fiúnak.

Szóval gyűlnek, gyűlnek a programok és a "gondok". :o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése