Pár hete Kultúrfitneszben egy filmről beszélgettek, a Fifti-fiftiről.
Nem az én stílusom, mert ha csak lehet kerülöm a sírós, lélekgyilkos, fájó sztorikat, de valamiért ezt meg kellett néznem.
Letöltöttem, itt pihent már vagy 2 hete a gépemen.
No, nem az a kihagyhatatlan, szenzációs szuperfilm, de itt most azt hiszem nem is ez a lényeg.
Néha kell egy satuféket nyomni, befordulni, és elgondolkodni dolgokon, amik elől a homokba dugjuk a fejünket.
Nem fogom osztályozni, sem ajánlani-nem ajánlani.
Nekem kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése