Könyv 12 / 1.-2.-3.

Húúú, a könyvekkel elmaradásban vagyok, a magamnak tett ígérethez képest, de majd remélem pótolhatom!

1.) Boris Vian: Tajtékos napok

Ha délutános vagyok, mindig az MR2-Petőfit hallgatom, és ott hallottam egyszer egy beszélgetést az ebből a könyvből készült filmről.

Mindenféle csoda jóságot mondtak róla, és kedvet kaptam a könyvhöz.

Hááááát, nem érte meg 2 hónapot várni rá. :)

Elmebeteg-idióta-zűrös-érthetetlen.

De mivel egy perverz dög vagyok, a filmet mégis szeretném  megnézni, már csak Audrey Tautou miatt is! ;)

2.) Vladimir Nabokov: Lolita

Ezt a könyvet már sokszor megfogtam, de valami más folyton eltérített, hogy majd legközelebb...

Hallgatni kellett volna a belső megérzésre.
Ez sem volt életem könyve!

Túlságosan csapongó, követhetetlen, és a cselekmény úgy tört meg középen, Lolita lelépésénél, hogy igazából nem volt előzmény.
Nekem nagyon unalmas volt, de végig szenvedtem.
Elnézést azoktól, akik istenítik! :)

3.) Paulo Coelho: Egy mágus naplója

Nem olvastam még soha semmit Coelhotól, mert szerintem túlságosan elközhelyesítették:  leginkább arra a sok eszetlenül, ömlesztve postolt idézethalomra gondolok, ha a nevét látom, hallom, amit a FB-n látok.
Ezt sem volt szándékomban elolvasni, de Olga a kezembe nyomta, hogy ez KELL nekem.

Hát legyen!

Egy vonatozás alatt kivégeztem, emészthető, nem közhelyes, nem csöpögős, mint amilyennek a könyveit amúgy gondolom.
És volt benne pár gondolat, amit abszolút a magamévá tudtam tenni belőle:

"...eszembe jutottak azok az alkalmak, amiket nem csináltam meg azt, amit akartam, mondván, ráér később is. 
...féltem élni... 
Miért kell félni egy "nem"-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?..."

Többnyire én is félek, és én is "viselkedem", pedig sokszor teljesen felesleges.

"...ha az ember vágyik valamire, nagyon világosan célul kell tűznie maga elé azt, mire kell."

Ugye Hugi?! :)
Nem mindegy, hogyan kérünk, mit kívánunk.
Egy pontatlanul eleresztett kívánság, ha nem pontos, csak egy újabb költözés lesz, de nem a végső... :)

"...hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják."

Nincsenek véletlenek. Ezt régóta vallom.
De mostanában tanulom elfogadni azt, hogy mindig mindennek célja van, a rossznak, fájónak is.
És mindig ott vagyunk, azzal vagyunk, azzal találkozunk, akivel kell.
Mert AKKOR és OTT, TŐLE kell valami fontosat tanulni, megtapasztalni.