Az együtt alvásról...

Soha nem tudtam megérteni, mi a jó abban, ha a szülők és a gyerek(ek) együtt alszanak.

Én első perctől külön ágyba tettem a srácokat, elvégre ezért vesz az ember kiságyat a születendő csemetének, nem?!
Mindig idegenkedtem tőle, hogy az ágyamban legyen a kisbabám, mert féltem, hogy ráfekszem, agyonnyomom, meg nem is tudom...
Legyen csak az ágyában!

Sőt, kövezzetek meg, 2-3 hónap után a saját szobájukban volt az a bizonyos kiságy...

...nekem mindig ezek a képek ugranak be a gyerekkel alvásról... :D

Zalánnak van egy kis komája, 5 éve együtt, bölcsitől kezdve egy csoportban.
Totál egyformák, mintha ikrek lennének, de a habitusuk is, szóval igazi kis egymáshoz passzoló két rosszpók.
No, most jön a tragédia: Dominikék elköltöznek, vasárnap elviszi őket a csúnya autó Budapestre...

Második hete egész délután, sokszor 8 óráig kint vagyunk a játszótéren, hogy jól kijátsszák magukat, élvezzék ki még ezt a pár napot, együtt.

Már hetek óta megy a srácok között, hogy együtt akarnak aludni.
Tegnap megbeszéltük a Domi anyukájával, hogy Zaza ott aludhat náluk.
Volt nagy öröm, átpakoltam Zalánt este a 3 tömbnyire lakó Domiékhoz, én meg kettesben maradtam Csongorral.

Jött a nyafogás:
- Most, hogy nincs itthon Zaza, had aludjak veled!
- Nem, van saját ágyad...
- De had aludjak már veleeeeed!
- Ne már! Mindenki a saját ágyába aludjon inkább!

No, az Univerzum megrendezte, mert míg a kis lükém nézte az ágyamban a mesét este, addig engem orvul elaltatott az álomtündér.

Mikor felébredtem 11 után valamikor, addigra Csongor is aludt, és a derekam épségét megőrzendő, nem vállaltam be, hogy átcipelem, alvó gyereket meg ugye nem ébresztünk fel alapos indok nélkül, így bele törődtem, hogy mégis együtt alszunk...

Háááát, ez nekem NAGYON nem jött be!
5-10 percenként ébredtem szerintem, ahogy egyet szusszant, mozdult, ha hozzám ért, ha hangosabban vett levegőt, minden apró kis szösszenetre kipattant a szemem.

Az ötvensokadik ébredésnél még mindig csak hajnal 2 volt, de addigra már nagyon untam a dolgot, és zombi üzemmódban átmásztam a Zalán ágyába (ez volt közelebb).

No, nem volt az igazi, de VÉGRE újra tudtam aludni!

Ma meg úgy lett volna, hogy Domi alszik itt, de csinált valami butaságot, és az anyukája büntibe csapta.
Talán holnap...
A sok gyerek nem zavar, csak legyenek a másik 2 szoba valamelyikében!