Front?! Vagy csak a szél?!

Nem tudom melyik tett be, lehet csak egy szimpla woodoo attól, aki ismeri a gyenge pontjaimat, de tegnap reggel óta fájt a fejem, nem gyengén.
Bármit vettem be, le se sz@rta picike szervezetem, kitartóan hasogatott az agyvelőm.
Este mikor a munkából hazaértem, körültekintően lehúzgáltam az összes redőnyt, hogy reggel egy kósza fénysugár fel ne ébressze a csöppeket és lehetőleg minél tovább aludhassunk.

Na, ehhez képest olyan háromszor sikerült átöltöznöm éjjel, mert szakadt rólam a víz, néha ment a hasam, és a szaggató fejgörcs az állandósult.
Bevettem pár bogyót, ilyet is - olyat is, semmire nem reagáltam és hajnalban már gond nélkül kihánytam az előző napi össz. bevitt cuccot, majd mikor már nem volt mit, akkor simán csak a testnedveimet...

Sikerült ezzel az attttttrakciómmal a kicsiket is felébresztenem, de bebizonyították, hogy bár sokszor az őrület határán táncolok miattuk, alapvetően egy imádnivaló, tüneményes kölkök.
Csongor bekapcsolta a számítógépet, keresett rajta meséket Zalánnak, tök csendben eljátszottak, tv-t néztek, és hagyták, hogy had haldokolja csendben.

Olyan dél körül kezdtem lábra állós állapotba kerülni, megetettem őket, addig magukat is kiszolgálták, aztán még vagy 2 óra ide-oda dőlés után lett annyira jó a fejem, hogy bevállaltam egy mamiékhoz túrát.
Itthon vannak hugomék,, SAMU! olyan5-6 hét után, úgyhogy ment a játék ezerrel.
Szalonnasütés volt betervezve, de a szélvihar meghiúsította a mókát, úgyhogy áttettük holnapra a dolgot, azzal a változtatással, hogy flekkenezünk, azt zártabb helyen, akár az eresz alatt is lehet, ha a szél nem csendesedne.

Közben persze a fiúk kitalálták, hogy ott alszanak mamánál, mert hát ugye SAMU! és sikerült is kisírniuk a dolgot a maiéknál, úgyhogy ismét egyedül töltöm ezt a gyönyörű szombat estét.
Redőnyök megint tökig leeresztve, cataflam az ágy mellé készítve, és jöhet az alvás maraton!