Volt egy hosszabb beszélgetésem valakivel, ami jót tett, több okból is.
Elgondolkoztam sok mindenen, kimondtam sok mindent (basszus, ha ezek után sem gyógyulok meg hangképzésileg, akkor elmehet a p*csába az összes okos lélekbúvár!) és rájöttem egy nagyon fontos dologra.
Azt mondta nekem, hogy (bocs, most mégis csak idézek 1 mondatot):
"Egyebként tipikus vak szerelem, kapaszkodsz az egyetlen lehetőségbe, hogy ne légy egyedül, és beleszeretsz mielőtt meggondolnád, hogy hosszú távon vállalhatatlan a dolog..."
Erről mit gondolok?!
Csak itt...
Bocsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése