Amputáció

Hetek óta keresem a jó stratégiát, hogy hogyan lehet ép eszemnél maradni, meg úgy általában: tovább élni.
Aztán mint mindíg, az Univerzum, az a hisztis ribanc segített.

Hírtelen stresszben teljesítek a legjobban.

Sikerült egy olyan kapnom, amitől egyből elfüstölt az agyam, de úgy rendesen és azonnal megvilágosodott, mi is a "megoldás".

Az önvédelem legjobb fajtája ez:
Csak ott rúgni és szúrni, ahol tudom, hogy fáj.
Nem elegáns, tudom, de az sem volt az, amit én kaptam.
Nagyon nem.

Szóval sikerült ügyesen úgy intézni, hogy minden híd km magas lángokkal ég mögöttem, esély sincs arra, hogy ott valaha is átjárható út lesz.

Nem, nem vagyok tőle jobban, de önvédelem volt, meg kellett védem magam.
Ha ezt most nem, akkor mindíg ott lenne bennem az a "talán", de így soha egy percig sem fog eszembe jutni, hogy majd egyszer X nap, vagy hónap múlva....

Olyan volt ez, mint amikor egy kéz vagy láb sebes-gennyes, üszkösödik, és vagy belehalsz, vagy amputálják.
Egyik se jó, másik se jó, de talán megéri azt, hogy úgy élj tovább, hogy egy darabod oda van.

Amputáltam.
Gyors megoldás. Rossz megoldás, de élek, és élni fogok.
És már nem félek.