Fáj, de jó ez nekem!

Kicsit mazochista vagyok, ezt soha nem tagadtam.
Nem baj, ha fáj kicsit, sőőőőt! :D

Ma egy újfajta gyakorlatsorral lepett meg Olga.
Azt mondja már elég erős vagyok, hogy bekeményítsünk.
Megtettük..

Hááááát!

Kíváncsi vagyok a holnap reggelre, lehet a kezem nem fogom tudni felemelni, de tudjátok mit?
Élvezem, hogy feszül, hogy fáj!
Volt sok olyan pillanat, hogy azt gondoltam: nem megy tovább!
Na EZÉRT IS kell nekem Ő, hogy a kritikus pillanatban mikor én már hagynám a francba az egészet, mert BELEHALOK!, csak rám vigyorogjon, hogy: "...na még kettőt"!
Szeretlek Olgaaaaaaaaaaaa! :D

Aztán a reggeli gerinctornára rátettünk még egy lapáttal, este a jógán.
No, ott is voltak gyakorlatok, aminél nem voltam benne biztos, hogy nem fogok elvágódni erőtlen rongybábként a tatamin, de végül csak végig csináltam mindent.
Egy nagyon fura azért van.
Okés, most fejben picit szétzilált ez a kórházasdi, de botrányos, mennyire rossz az egyensúly érzékem.
Lesz ez valaha tökéletes?!
(Igen, tudom, csak pozitívan, tehát : LESZ. Na jó, de MIKOR?)

És a másik ziláló tényező (vagy esetleg mondtam már?! :P  )

Holnap kezdődik újra a munka.
71 nap szupercsodijóságos szabadságos nap után.

Fura lesz.