A szokatlan időpontra való tekintettel nem kellett a figyelő szemek kereszttüzétől tartania.
Szép lassan leosont a lépcsőn.
Tervének egy szépséghibája mégis csak volt:
Nincs autója (Van, de ez hosszú!).
Muszáj volt a kerékpárját elő vennie, ami bár egy teljesen átlagos kerékpár, az azonosításhoz szükséges megkülönböztető jellemvonások mégis csak tarkítják:
- a törött hátsó lámpa
- a törött, de megragasztott kiegészítő hátsó lámpa
- a csálé kosár (jesszus, el kellene már vinni Apának, hogy megcsinálja! - futott át az agyán, miközben azon gondolkodott, a kosár vajon megbírja-e a zsákot...)
Hosszas töprengés után arra jutott, hogy a hátsó űléshez fogatja oda a tömött zsákot, mely veszélyesen lelógott, és attól lehetett tartani, kiszakad a terhétől, de nem volt más megoldás.
A Nő elindult.
Szerencsére a kisváros utcái a vasárnapra való tekintettel teljesen kihaltak voltak.
A legrövidebb utat választotta, úti célja eléréséhez.
Mikor megérkezett a s. üzlet előtt elhelyezett nagy sárga konténerhez, óvatosan körülnézett, majd a tömött zsákot óvatosan belecsúsztatta a konténer trükkösen kitalált bedobónyílásába.
Megszabadult terhétől, megkönnyebbülten lélegzett fel.
Ezt a kört még 2 alkalommal ismételte meg a délelőtt folyamán.
Útja közben 2 alkalommal találkozott egy bizonyos hölggyel, de bízva diszkréciójában, a Nő nem tett lépéseket a lelepleződés elkerülésére...
A lakásából a terhére lévő "dolgok" végre elkerültek, olyan helyre, ahol talán....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése