2014. március 6., csütörtök

Frontint b@szki! FRONTINT!!!

Vasárnap reggel kicsit köhögősen ébredtem.
Anya rábeszélt (húúúúú, egy fél napig kellett könyörögnie!), hogy menjünk át ebéd után Gyarmatra a fürdőbe. Ők fürödnek, én meg szaunázhatok.
Gyerektelen hétvégém volt, nagy duzzogva bevállaltam, hogy szétszaunázom az agyam...

Átmentünk.
A szauna elromlott, Andika nyaff, egye fene, ázzunk.
Bementünk a meleg, akarom mondani FORRÓ vízbe, mert elszabadult a csap és mire észrevették, a medence vize eléggé koppósra melegedett.

Akkor már fájdogált a fejem is, nem volt jó, hogy a meleg víz mellkasig ér, így sokat álldogáltam.
A szél meg ugye fújt, mert a kinti medencében voltunk, úgyhogy okos Andika jól megfázatta magát...

Kedden jött ki erőteljesen, azóta dühöng a kór: lázas voltam 2 napig, köhögök, mintha muszáj lenne, és annyi zsepit használok/nap, hogy botrány.

Ma haza jöttek a hugomék, és bár kb. megfázás, nem akartam reckírozni, elmentem, hogy megmutatom magam a dokinak, mondjon valamit rám, fertőzök-e, meg a hátam szét fog-e szakadni a köhögéstől, vagy egyben maradok azért még?!

Reggel 9-kor mentem, megörültem: 5 beteg.
Hurrá!

Leültem.

Jött egy orvoslátogató, vagy a frász se tudja, mi ennek a kasztnak a neve.
Bement.
Bent volt.
Sokáig.

Nő el, majd doki is el.
Beteghez.
Doki vissza.
Újabb beteglátogató.
Ideges vagyok....
Nő el.
ÉN következem.
DOKI KIJÖN, HOGY BOCSIKA, BETEGHEZ KELL MENNIE...

NAGYON ideges vagyok....

Közben betegek be, akik csak receptért jöttek, azok sorakozhattak be...

Megjön a doki, épp van bent valaki.
Áááááááááááááááááááááááááááá!

Várok.
Megáll mellettem egy cicababa.
Ránézek, villog a vészjelző a fejemben:

- Nem mondod komolyan, hogy te is orvoslátogató vagy!
- ... de igen...
- B@szki te vagy ma a harmadik! 9 óta itt állok. Negyed 1. Ugye nem gondolod komolyan, hogy TE MOST BEMÉSZ ELŐTTEM?!
- ...de....
- Na ezt MOST verd ki sürgősen a fejedből, mert előttem ma már SENKI nem fog bemenni!
(cicamica durcásan):
- ...jó, akkor majd felhívom a doktor urat, hogy itt voltam, csak...
- HÍVD!

Betegek röhögnek, cicus el.

Telefon bent csörög.
Beszélgetés.
Behívnak.
Vittem közben az MR leletemet, meg a neurológiai papíromat, hogy minden okés, nem találtak semmit (ha fáj a feje, vegyen be Flector port)

Doki olvassa, örül, ő 2 hónapja agydaganattal diagnosztizált, és bazira örült, hogy ép az agyam.

Mondom, hogy én is örülök, de a fő kérdés az, hogy most fertőzök-e, meg a tüdőm cafatokban van-e, mint ahogy érzem, vagy csak beképzelem?

Nagy kegyesen végül csak meghallgatta a hátam, mondta, hogy kicsit zörög, de megmaradok,  a torkom nem piros,  szóval akkor most felír nekem egy kis Frontint.

- MIT????
- Frontint. Ha feszült.
- NEM VAGYOK FESZÜLT! Köhögök, fáj a hátam, folyik az orrom....
- De a feszültségtől is fájhat a feje...
- NEM VAGYOK FESZÜLT, taknyos vagyok!
- Higgye el, segíthet...

Feladtam.
Elvettem a receptet.

Első vagyok asszem a világtörténelemben, akinek náthára és köhögésre nyugtatót írtak.

Bár mondjuk lehet nem is túl sok náthás-köhögős beteg fenyegeti meg a doki orvoslátogatóját veréssel az ajtóban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése