2014. március 17., hétfő

Könyvet félbehagyni???

Nem is nagyon emlékszem ilyenre, mert amit elkezdtünk, azt olvassuk végig.

…de EZT nem tudtam…

Extra sensitive üzemmódban vagyok egy pár éve:
Iszonyatosan ugrok a nácis sztorikra, a világháborúra.

Egyszerűen képtelen vagyok tovább nézni egy filmet, bármilyen jó is, ha meglátom egy SS egyenruhát, vagy Dávid csillagot.

Nem tehetek róla, lebénít, megőrjít, szilánkokra szaggatja a lelkem.

Olvasom most Wass Alberttől az Átoksori kísérteteket.

NAGYON tetszett, úgy a feléig?

Fura, kristálytiszta jellemzést ad a MAI (vicces, de tényleg, mintha napjainkban írta volna...) magyarságról.
Arról, hogy milyenek vagyunk MOST.

Az átoksoron élő családokon végighaladva egyenként bemutatja nemzetünk összes rákfenéjét, amivel megmérgezzük a saját életünket.
Teljesen szelíden,de kristálytisztán, élesen látva, tényt közöl, gyakorlatilag érzelmek nélkül.

Aztán eljutottam oda, hogy színre lép a GESTAPO, és az ember elfelejt ember lenni....

Becsaptam a könyvet, és sikíthatnékom van!
NEM tudom folytatni.
Próbáltam, de egy újabb mondat és jön az újabb szúrás, egy újabb sikoly a fejembe, és nem megy.

Utálok félbe hagyni bármit is, főleg meg könyvet, olyat, ami ráadásul még tetszett is, és érdekelne…

Miért lettem ENNYIRE „ilyen”?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése