Köszönöm... :)

...és egy köszönet a munkavédelmisünknek, amiért nem az a tipikus kockafejű átlagember!

- Nem tesz rá magasról.
- Nem legyint rá.
- Elmondja, sokadjára is.
- Számonkér.
- Figyelmeztet.
-TÖRŐDIK VELÜNK!

Asszem így kellene működnie a világnak, és ennek kellene a természetesnek lenni, de nem ilyen sajna...

Szóval kedves Zsuzsi, egy hatalmas ölelés, és köszönöm, hogy nem csak én féltem a saját életem... :)