Nem, még mindig nem bántalmaz sem a férjem, sem a barátom (mivel egyik sincs, köszi, nem élek ilyen tiltott, függőséget okozó élvezeti szerekkel, mert rosszat tesz az egészségemnek…), esetemben tényleg én okozom, saját magamnak.
Rajtam mindig van.
Lehet szimplán csak bénaság, vagy ez már kóros, nem tudom, a lényeg, hogy mindig foltos vagyok valahol.
Az asztal sarka a konyhában marha rossz helyen van.
Az ágyam lábának felül van egy hülye záró dugója , az is belelóg a mozgásterembe.
Ha dolgozom, akkor meg az egyik szövött szalag nyomtató van olyan idióta helyen, hogy szinte nincs olyan hét, amikor megúsznám, hogy ne rakjam a jó huszonkilós cuccot a combommal arrébb jó pár centivel.
Szóval ez megszokott, de amit tegnap szereztem?!
Mamáék este eljöttek a fiúkért, mert sokáig méhészkedtek és mondták, hogy az autó platójára feldobják Csongor bicaját, vigyem már ki a parkolóba.
BMX kontra Andika szar dereka.
Nem tolom!
Inkább felültem…
Jót röhögtek rajtam a fiúk is, meg anyáék is, mert hát ugye a térdem kb. a nyakamban volt, de még mindig kényelmesebb volt, mint lehajolva tolni.
Aztán amikor leszálltam, fogalmam sincs hogy hogyan, de sikerült a sípcsontommal beleküldeni egyet abba a hülye csőbe, amit a kerékagyra szerelnek a BMX-eknél, hogy arra állva vagánykodhassanak, meg trükközhessenek a bicajosok.
Egy ideig lábra sem tudtam állni, aztán „csak” hasogatott a csontom, na meg a cső szépen belegyógyult a sípcsontomban. Úgy nézett ki, meg olyan volt végig simítani, mintha a cső „kivágott” volna egy darabot a lábamból.
Ma már szépen járok, az ütés helyét bőszen kenegetem árnikával, meg körömvirággal, még nem lila, de a horpadás frankón bennem van és marhára fáj…
Folyt.köv.:
Ma a bolt előtt le akartam zárni Csongi bicaját, és a másik sípcsontommal is neki mentem annak a nyomorult csőnek!
Letekerem, eldugom, KIDOBOM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése