Jól jött, hogy volt egy videotékánk, de ennek ellenére szinte minden hétvégén ott voltunk a moziban, ha nem valami B osztályos film ment.
Akkor még igazi moziélmény volt ott lenni, dugig a nézőtér, menni kellett idejében a jó helyre szóló jegyekért.
Aztán tizenéve valami történt, meghalt a mozi.
Vagyis asszem úgy kezdődött, hogy bezárták, mert a tetőszerkezet megrogyott és fel kellett újítani az egész műv.házat.
És mikor készen lett, nem indult újra el az a régi mozi-varázs.
Akkor tájt volt az új őrület, a házimozi, és a DVD-k fénykora, és így filmeztünk.
Majd mikor Csongor megszületett, azután többnyire sehogy, legalábbis én.
Utálom, ha egy filmet nem nézhetek meg elejétől a végéig, egyben.
A gyerekes lét pedig ezt hozza: 5-10 percenként fel kellett ugrani, mert...
Valami mindíg volt.
Kimaradt 6-7 év, és csak nagyon ritkán értem el odáig, hogy megnézzek valamit.
Mikor Pestre jártam, ott sűrűn elmentünk moziba is, ott megint megtaláltam azt a varázs élményt.
Szeghalmon azóta egyszer voltam, a fiúkkal, valami vígjátékon, és tök fura volt, hogy tizenakármennyien voltunk csak a nézőtéren.
A héten a fiúk nyaralnak az apjukkal, szabadok az estéim és a FB üzenőfalamon belebotlottam a mozink plakátjába: Hófehér és a vadász.
Láttam anno a bemutatóját, és egyből azt mondtam, hogy nekem EZT látnom KELL!
Úgyhogy fogtam magam, elmentem.
Sokan voltunk, lehet harmincan is. :D
És JÓ volt!
Nem olyan, mint amire a bemutató alapján számítottam, de határozottan tetszett!
De milyen fura ez: ma már a mesék sem a régiek...
Sehol az üvegkoporsó, a törpék háza, de ami a leglényegesebb: Hófehér(ke) szívét nem a herceg ejti rabul, hanem az egyszeri Vadász?!
Tetszik nekem ez az újkori mesefolyam irány...
Nekem is a Vadász kellene! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése