Napi nyaff

Néha olyan rosszul tudnak esni dolgok.

Mikor elmentem szülési szabira, itt hagytam jópár olyan kolléganőt, akikkel tényleg nagyon jól egyben voltunk.

Elmondhattunk bármit egymásnak, örömöt, bánatot, problémát, nem kellett félni, hogy kifecsegés lesz, vagy hátam mögött beszéd, hanem segítenek, meghallgatnak, szeretnek. És viszont...
Együtt bulizások, főzőcske, szalonnasütés... Jó kis banda volt.

Utolsó nap, pénteken még itt sírtak, hogy jajj, mi lesz velük nélkülem, aztán csend…

Ahogy nem jöttem dolgozni, egyik percről a másikra megszűnt minden.

Ha én hívtam őket, kedvesek voltak, aranyosak, olyan, mint régen, de ennyi.

Ők nem kerestek.

Egy idő után meg leszoktam róla, hogy mindíg csak ÉN keressem őket, mert ami visszafele nem ugyanazt adja, azt minek erőltessük?

Tudom milyen kikerülni egy megszokott körből.

És van gyerekem.

Kettő is.

Ezért voltam gyerekágyas csecsemővel, aztán gyerekágyas egy 2,5 éves, nehezen kezelhető, problémás, hisztis, akaratos kis örökmozgóval, meg egy csecsemővel.

De én ha valaki hívott telefonon, fel tudtam venni.

Ha meg épp szoptattam, aludtam, gyerekeztem, akármi, akkor visszahívtam, mert…

Mert!

Sőt, sms-t is tudtam írni, ha nem is azonnal válaszoltam, vannak üresjáratok, amikor tud rá szakítani az ember 3-4 percet.

És örültem, ha valaki keresett, ha érdeklődött, mert ez szerintem jó dolog.

Most tök fura helyzet van.

Elment szülni egy közvetlen kolléga.

Ha én kerestem, akkor beszéltünk, ha nem, nem.

Szülés után kerestem egyszer, kétszer,... sms-t írtam, de semmi.

Nem hívott vissza, nem kaptam válasz sms-t. Totális csend.

Nem csak nekem, egy másik kollégánk is próbálkozott, de hiába.

Ma már azon agyaltunk, lehet valami baj, hogy ennyire nem reagál semmire?

Végül a kollégának felvette sokadjára a telefont.

Jól vannak, semmi baj, csak…

Látta, hogy én is kerestem többször, meg írtam is, de már elege van belőle, hogy mindenki keresi, meg kérdezi, hogy mizu, ezért nem hív vissza, ezért nem ír.

Okés.

Értem.

Vagyis nem, de a tanulság leszűrhető…

Csak azért elég szarul esik...