2013. november 21., csütörtök

Pokoljárás – csak erős idegzetűeknek.

NOV.13. szerda

Webshopolnék, nem töltenek be az oldalak.
„Sok vacak a webshop, biztos ezért” – hülye indok, de kell valami kifogás. Egy idő után feladom. Kikapcsolom a gépet.

NOV.14 csütörtök.

Bekapcsolom a gépet, semmit nem tölt be a böngésző.
Megnyitnék egy dokumentumot, bazi lassan tölt…
„Meghalt a gépem!!!” – sikítja bennem a riadt nő, majd veszem a telefont és hívom a szakit.
Elregélem mik a tünetek, mondja, hogy megoldja, jön a laposomért.
A féltett, addig nem mentett képeket, dokumentumokat, akármiket ki akarom írni egy pendrive-ra, de félúton elhal a dolog, nem ismeri fel az USB eszközt.
„Teljesen halott!” – szomorkodik bent a hang…

NOV. 15-18-ig :

SEMMI!

Hétfőn már kicsit izgatottan hívom a szakit, hogy MIKOR? …és hogy MI a baja?
Húúúú, azt hitte az asztali gépemet tudom használni, azért nem sietett…
NEM tudom használni, az csak a súlyt nyomja, nehogy elszálljon a 4. emelet, meg a port fogja…
Akkor holnap jön!

NOV.19. kedd

Megérkezik a szaki, vele a gép.
Bedugja, indítja – SEMMI.
Állítgatja, nézegeti, de nem megy a net.
Kiiktatja a routert, semmi.
ESKÜSZÖM, otthon ment!
Sebaj, Inviteles ADSL netem van, elő a telefont, hívja a telefonos ügyfélszolgálatot.
Sajnos nem tudnak segíteni, számlázási gondok vannak, le van tiltva a netem.

VÉSZJELZŐ CSILING-CSILING!

Bevillan 2 levél, és egy gyanú.
Jött a szeptemberi számla, átutaltam e-bankon keresztül, ahogy szoktam.
Jött az októberi számla, vele egy felszólító levél, hogy rendezzem a szeptemberi számlámat is.
„Ezek hülyék, határidő előtt átutaltam!”
Nem foglalkoztam vele, az októberi díjat átutaltam.

2 hete jön egy felszólító levél, hogy fizessem ki a szeptemberi számlám.
„Ezek hülyék, határidő előtt átutaltam!”
De kezdi bökni a csőröm, gyors lehívom az e-bankos számlainfót, és el is mentem valami fura okból kifolyólag.
De miután megbizonyosodtam róla, hogy átutalta a bank, jól írtam be az Invitel bankszámlaszámát, így ismét nem foglalkoztam tovább vele.

Kedden, mikor a szerelő feljött, épp aznap kaptam meg a novemberi számlám.
Előveszem, kibontom.
Novemberi számla, plusz egy felszólító levél,  hogy rendezzem a szeptemberit…

Onnastól tiszta volt, hogy nem a gépemmel volt a baj, hanem a nettel.
Le van tiltva.

Kicsit elszállt az agyam, mert 1999.augusztus óta vagyok előfizetőjük, soha nem volt tartozásom, max. késtem pár napot.
A „tartozásos” hónap utáni számlám is ki volt fizetve, szóval nem is értem, miért volt egyből ilyen brutál reakció a „nem fizetésre”?!

Sebaj, összekaptam a jól nevelt Andit magamban, és hívom az ügyfélszolgálatot, hogy tisztázzuk.
„Sajnos minden ügyintézőnk foglalt, kérem ismételje meg hívását később!”  - és szétbont.

D.u. 17:08-tól 3 percenként hívva, egészen 18:01-ig, mikoris a megszokott szöveg helyett most a „Sajnos ön munkaidőn kívül hívta ügyfélszolgálatunkat, kérjük holnap munkaidőben 8:00-tól ismételje meg a hívását…” szöveg volt hallható.

Andika tombol….

Sebaj, majd holnap.
Szerelő el, én meg sikongatok magamban.

Nincs net, okés, de van más dolgom is. Tök jó, hogy azt a doc-ot anno lementettem a pendrive-ra, megnyitom, és folytatom.

- USB eszköz nem felismerhető
- Kérem formatálja az E: meghajtót használat előtt!

…hasonló üzenetekkel bombázott a lapos, majd egyszerűen már nem is látta, hogy bedugtam valamit…

Derek kedvesen levette, hogy épp a hisztéria legfelső fokát kezdem elérni, ezért gyors rám írt, majd mondta, nehogy formázzak, holnap vigyem be a céghez, dugjam be ott egy gépre, nem lesz baj, csak a laposom szaraxik valamiért…

OK.

A netre is van megoldása, mert ő egy okos férfiember, és az agyának praktikus rekesze mindig túlműködik, és rám szól: miért nem használod a telefonodat routerként?!
Jéééé, tényleg, a kórházba gond nélkül neteztem így!

Telefon bekapcsol, és…. SEMMI.
Nem látja a gépem, azaz lát egy AndroidAP-t, csak épp nem aktív, nem tudok csatlakozni rá.

Hisztifaktor nem fokozható, gép lecsuk, Andika elő keresi azt az illatos, magas %-os átlátszó cuccot, amit előző héten szerzett be, és elsüllyesztett a kamra mélyére.

NOV 20. szerda

Reggel elhoztam a pendrive-ot, bedugom a céges gépbe, és….SEMMI.
Sikongatok  a rendszergazdának, tőle vettem, meg amúgy is: okos, oldja meg, vagy adjon választ, mi a franc van vele?!
(…dugig adatokkal, a 32 giga tárhely majdcsak fullosan megtöltve rajta…)

Bedugja a gépébe, és csak nézi, kattingat, hümmög, fejet csóvál…

Mondta, hogy ez megint a szokásos csordásandis faszságom lesz, mert nem egyszer átélte már ezt velem, miszerint áll mellettem, ha ő nyúl a géphez, működik rendesen, ha én, akkor meg meghülyül, olyan hibaüzeneteket produkál, amilyen hibaüzenetek egyszerűen nem is léteznek…

Gyakorlatilag 8 órás elfoglaltságot adtam neki, egész nap buherálta, darabokra szedte, videókat nézett, olvasott, és próbálkozott, de semmi…

Mondta, hogy kismillliót eladott, nem olcsó, de garanciás, és ha baja lett volna bárkinek is, az visszahozza.
Egyet nem hoztak még vissza, csak én….

Munka után hívom otthonról az Invitelt, egy szimpla 10 perces beszélgetés után, mikoris megadtam az utalás időpontját, számlaszámot, tranzakció számot, meg is találták a pénzem,.

A hiba az enyém: a közlemény rovatba elfelejtettem beírni az ügyfél azonosítómat…

Jogos, hogy nem fésülik össze, a nevemen lévő bankszámlaszámról érkező az én tartozásomat fillérre pontosan fedező összeget a tartozásommal…
Elrakják a pénzt egy kis számlácskára, örülnek, hogy van egy plusz összeg, amivel ugyan semmit nem tudnak kezdeni, de vissza sem utalják, mert az jól jön ott nekik…

Az ügyintéző kedvesen közli, hogy 72 óra a visszakapcsolás…

Nem volt őszinte a mosolyom, és virágokkal sem volt tele a lelkem…

DE SEBAJ, AZ ÉLET CSODASZÉP, és megy tovább, vagy nem?!

Suli után megyünk a srácokkal a dojoba.
Nagytakarítás volt, festés, ablakcsere, meg miminden, mondtam, hogy szívesen segítek, ha tudok.

Mikor oda értem, kérdezem, mihez foghatok?
- Hátul a tusolóban a csempét kellene lemosni, majd felmosni…
Okés!

Elkezdem, haladok.

Majd a tusolóhoz érve hozzá értem a csaptelephez, és abban a pillanatban a hideg víz ömleni kezdett rám.

Innestől pontosan tudom mit is takar ez a nagyon is beszédes mondásunk: Kővé dermedt.

Gyakorlatilag mozdulni nem tudtam, úgy sokkolt, hogy egyszer csak a nyakamban van egy csomó hideg víz, bár lehet, ha abban a pillanatban hátra ugrom, az sem ment meg.
A fele fejemen a hajam csurom víz volt, csöpögött belőlem, plusz hát ugye a ruhám…
Még az a szerencse, hogy egy polár pulcsi volt rajtam, ami bolyhos, és a víz egy jelentős része nem szivárgott egyből át, szóval le tudtam úgy tépni magamról, hogy a pólóm nem lett csurom víz…

Sensei nagy vigyorral adott inkább egy vödör festéket meg egy ecsetet, és eltávolított a tusoló közeléből…

Az már csak hab a tortán, mikor az este végén megérkezik órát tartani Csongor gyógytesi tanára, és meglátva engem, egyből elkezdi sorolni, mit művelt ma a fiam.
Hogy nem figyel, nem csinálja a gyakorlatokat, szabotálja az órát, nem fogad szót, piszkálja a többieket, kiabál, futkározik,…

Ott volt Csongor is, úgyhogy hármasban beszélgettünk.

Az alap probléma, ahogy én levettem az egészből: az elmúlt 3 évben Gyuri bácsi olyan gyógytesit tartott, hogy volt benne először pár gyakorlat, aztán lehetett rohangálni, focizni.

Most, hogy Erika átvette, végre arról szól az óra, amire ki lett találva.

45 perc gyógytesi.

Erősítő, fejlesztő gyakorlatok.

És ez így már uncsi.

Nem azért szeretett járni Csongor, mert a gyógytesi jó, hanem mert focizhattak, erre tegnap este jöttem rá.

Nagyon kell neki a fejlesztés, olyan boka süllyedése van, hogy 3 dokiból 2 meg akarta műteni, de a harmadik azt mondta, elég ha sokat mezítlábazik, és gyógytestnevelésre jár.

Most este azon puffogott, hogy ő nem is akar most már járni, mert „uncsi”, és mivel én nem engedem, hogy abba hagyja, akkor direkt úgy fog viselkedni, hogy Erika néni kidobja az óráról.

Próbáltam megmagyarázni neki, miért van rá szüksége, aztán este felhívtam az apját is, ő is beszélt Csongorral.

Apás hétvégéjük lesz és azt mondta az apjuk, hogy majd hétvégén újra nekifekszenek a dolognak.

Egyébként is rengeteg probléma van most vele, tegnap már nem tudtam mit kitalálni, elvettem a tv-t, netet, mindent tőlük, hátha hatással lesz rá.

A kötelező olvasmányukkal nem haladunk, egyszerűen nem olvas, csinálhatok bármit, csak hisztizik, sír, puffog, hogy hülye olvasás, minek kell ezt…

Mindenből tele van ötösökkel, a magyarja meg botrányos: 2,3,4,2 – jelenleg ilyen jegyei vannak.

A magatartása szintén botrányosan gyenge, a tájékoztató füzetében is…

Nem tudom, mit lehetne vele csinálni.

Amikor leülünk, hogy megbeszéljük, előbb puffog, aztán sír, majd a nyakamba borul, és fűt-fát megígér, hogy jó lesz, odafigyel, nem rendetlenkedik,… majd 1-2 nap után újra el van felejtve az összes ígérete.

Nem tudom mit lehetne kitalálni neki, én már totálisan tanácstalan vagyok.

No, ilyen napok után ma bejöttem dolgozni, és gyakorlatilag amihez csak nyúltam, minden elszállt, vacak lett, nem haladtam,….

DE AZ ÉLET CSODASZÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉP!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése