2014. február 19., szerda

A postázó rejtelmei

Nem hibáztatom a postásokat.
Fogok egy borítékot, és látom, hallom, hogy 100-as, 200-as pénzérme csörög benne.
Nem hibáztatom, ilyen az emberi természet, vegyük ki, hisz ez így nem is szabályos, meg minden, meg különben is, pár kávét így ingyen iszunk szünetben majd! *

Adott X.Y.
Ismeri a címemet, ismeri a számlaszámomat.
Valamilyen rejtélyes oknál fogva a biztonságos banki átutalás helyett a borítékba aprópénzt - módszert választja.
Sőőőőt, van annyira elmebeteg**, hogy csak simán belepakolja a borítékba.
Én mondjuk ha megőrülnék, és így akarnék valakinek küldeni csörgőset, akkor bele tennék egy papírlapot is a borítékba, így kevésbé látszik át, no meg ha tényleg nagyon-nagyon megkattannék, akkor egy kis celluxal oda is ragasztanám a csörgőset a papírra, és akkor se nem csúszkál, se nem csörög, és ki sem látszik...

De mivel X.Y. agya nem úgy működik, mint az én agyam (amiről fotóm, és papírom is van, hogy tökéletes, szuper, és csodaszép!), így csak üres boríték, cuki postás szabványlevél jön a postaládába.
Kézbesítették a borítékot, és ugye nekik csak ez a feladatuk.



Ja, amúgy azt meséltem már, hogy 2 hónapja vártam egy 1 l-es spéci kreatívos ragasztót, amit a postán a TÖRÉKENY! felírat ellenére egy raklap cuccal megkínáltak, így a huszon centis kartondoboz, amiben jött VOLNA, az 3 cm, ragacsos masszává silányult?!

De amúgy tényleg baromira semmi bajom sem a postával, sem a postán dolgozó, csomagszállító, szortírozó,... emberkékkel...

* Ugye az irónia azért érezhető, egész pontosan?! :)

** Elnézést, elnézést, ÉN kérek elnézést!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése