Éber kóma

Elnézést mindenkitől, akinek ma:

- Nem köszöntem.
- Köszöntem, de nem a helyes megszólítást alkalmaztam.
- Nekimentem.
- Bambán megbámultam, keresve a rejtett mélységekben emlékképeket, név, meg ilyesmik miatt.
- Majdnem a kocsija alá léptem.
- Majdnem a bicaja elé léptem.
- ...

Sikeresen átállítottam tegnap az ébresztőt, hogy el ne felejtsek munkába indulni, és a visszaállításról elfelejtkeztem.

Reggel Zalánra ébredtem, hogy bejön, és megkérdezi:
- Jó reggelt Anya, bekapcsolhatom a gépet?
- Jó reggelt! Igen.

Óráknak tűnő pillanatokig tartó szoftverfuttatás után számba vettem:
a.) Milyen nap lehet ma?
b.) Hogyhogy Zaza ilyen korán felkelt?
c.) Lehet nincs is korán?
d.) Bakker, ma hétvége van, vagy sulis nap?

Aztán valahogy jött az infó, hogy tegnap este azon agyaltam, hogy legyen megszervezve a holnap, mert rövidített sulis nap + matek verseny + nekem munka + Anyáék Gyulán = már megint 2 segítség bevonásával lebonyolítható rohanós szimpla hétköznap.

Szóval kivilágosodott, hogy sulis nap van.

Majd az is eljutott a tudatomig, hogy telefon, azon van óra, csak meg kellene találni.

Megtaláltam.

7:26

Iskolába becsöngetnek 34 perc múlva.

Anyaaaaaaaaaaaaaaaaa!
MÁZLI, hogy még nem indultak el Gyulára, az meg a másik, hogy kivételesen Csongor nem nyávogott, mikor felcsaptam a villanyt, és zombista gyalogkakukként száguldoztam, és előkaptam a ruhákat, hegyeztem ceruzát, pakoltam táskát,...

Rekordsebességgel készült el a döbbenettől hisztizni elfelejtett 2 kis pasim, és mire lementünk, már itt is volt a taxink.

A sulinál kiszálltam, Papa ment gyors tovább Anyáért, és indultak, én meg gyalog haza.

Eddig a pontig tartott ki az adrenalin, mikor már láttam, hogy beértek, időben, minden okés, elszállt az energia, bekattant, hogy bakker, alig látok, fáj a fejem, szédülök, a kispárna nyoma még a fejemen, vettem én fel zoknit?, ...meg hasonlók...

Mivel ígértem mára egy adag pizzát, ezért a boltba is el kellett menni, amit alig találtam meg (?????), de végül  a szemem elé ugrott a spar (!!!), mindent meg is találtam (csak élesztőt nem vettem, de mák, hogy volt itthon 1 csomag szárított még), és haza is jutottam, mert a lakásomat azt elsőre megtaláltam (jahhh, kérem, a napi rutin!).

Mindjárt rohanok is tovább, még szédülök de már van szemem, szóval minden okés.

Utálom a gyors napkezdéseket!